Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)

A kenyér

keresztet vetek háromszor a teknőre: Uram, áldd meg, szaporítsd meg! Amikó’ az első kenyeret vetem he, keresztet vetek a kenyér tetejére, mikö vetem be. Megszegéskó’ az aljára keresztet rajzolok a késsel. Soha el nem felejtem, soha...

A kenyérsütési szokásokra így emlékeztek az asszonyok:

Bálint Julianna az 1940-es években tanulta a kenyérsütést az édesanyjától:

Dagsztani dagasztottam, de egyedül nem sütöttem lánykoromba’. Tizenhét éves, asszony vótam, amikó’ először sütöttem kenyeret. Megmosom a pityókát, odateszem, megfőzöm, meg kell akkó’ hántani, van az a pityókanyomó, azza’ összetöröm, simára dolgozom.

A lisztet megszitálom, s a kovászt béáztatom, s akkó’ békavarom este. Reggel meleg vizet csinálok, mer’ vízbe szoktuk a sót feloldani - belétesszük, s akkó’ dagasszuk meg. Gyújtunk bé a kemencébe, s mikó’ meghevül, akkó’ vetjük bé. Én kézbő vetem bé, a teknőbő’ kiveszem, és teszem a lapátra. De gyerekkoromba’ édesanyám szakasztót használt: kilisztezte, rátette a kenyeret, s onnan vette bé a kemencébe. Oda kiszakasztotta a kenyeret a teknőbő’, majd onnan tette a lapátra.

Amikó’ az ember elvégzi a dagasztást, keresztet vet reá. Amikó’ vette be az első kenyeret, keresztet vetett reá: Áldd meg, Uram, szaporítsd meg! Amikó’fölszelték, az aljára keresztet vetettek. Annélkül nem kezdtük meg a kenyeret.

Tíz-tizenkét kenyeret sütött édesanyám a nagy kemencébe, én csak öt-hat kenyeret sütök.

Bálint Irén az 1950-es években tanulta az édesanyjától a kenyérsütést, aki akkor az árpa és a búza keverékéből készítette a kenyeret:

Édesanyámtól úgy tanultam meg a hagyományos kenyérsütést, hogy este vagy délután megfőztük a pityókát, és akkó bekovászoltunk. Ügy van a kovász, hogy a tekenyőbe megtesszük a lisztet, kihűl a pityóka, a kovászt beáztassuk langyos vízbe, és egy kevéske élesztőt adunk hozzá, és összedagasztjuk. Ügy hagyjuk reggelig.

És amikó’ a kovász jó megkelt, dagasztunk, ha jól megkelt a tészta. Én hat darab kenyeret szoktam sütni, és abba teszek tíz-tizenkét kiló lisztet. Abbó’ lesz hat-hét kis kenyér.

És akkó’ befűtök a kemencébe a fenyőfával, a száraz fenyőfa a legjobb. És akkó’ reggel felkeltünk, dagasztunk... Fűtjük a kemencét, és amikó’ a kemence jól felhevült, megfehé- redik a tégla, akkorra meg is kelt a tészta.

Nekem van kicsi asztal, felgyúrom, kenyérformát csinálok belőle, és lerakom [a la- pittóra]. És addig ott hagyom a kenyeret, ameddig kitakarítom a kemencét. Rakom a lapátra a kenyeret, és megsütöm.

A bevetéskó’ a kenyér tetejére mindig keresztet vettünk: „Isten, áldd meg, szaporítsd meg mind az öt árpakenyeret!’’ Jézus tanítványainak ez a szaporulata. Gyermekkoromba árpaliszt vót, édesanyám keverte a búzaliszttel. Az árpakenyér egy kicsit sötétebb vót, mint a búzakenyér, de nagyon jó íze vót.

Édesanyám káposztalevelet tett a kenyér alá, olyan finom lesz tőle a kenyér, nem lesz hamvas. Mer’ akárhogy kipucoljuk a kemencét, egy kicsit hamvas. így nem lesz hamvas. De én nem szoktam. Mer’ nekem messze van a kertem, amíg béhozom, addig megfony50