Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A kása
kavarták. Egy kicsit főtt, majd tettük félre, kavartuk meg. Amikó’ megfőtt, kiborították a lapittóra, és cérnával szeletelték. A puliszka tálalásának és elfogyasztásának számos változata ismeretes a faluban, illetve egyéb kásaalapú ételeket készítettek belőle. Ám juhtúróval vagy tehéntúróval ették legfőképpen. A szegény családokban, ahol nem volt elég tehéntej, nem csináltak tehéntúrót, ott inkább csak juhtúróval fogyasztották. Ők néha a vásárban vettek maguknak egy kis tehéntúrót, amit úgy hívtak, hogy fogarasi. A legegyszerűbb, legszegényesebb változata az volt, amikor tejjel öntötték le: beletették a puliszkát a tányérba, rámerték a meleg tejet: meleg puliszkát ettek hideg tejjel, vagy a hideg puliszkára merték rá a meleg tejet. Gyakran csak szilvalekvárt tettek rá. A karácsonyi és a húsvéti ünnepkörhöz kapcsolódó böjti étel volt a mákos puliszka. A tejfölös puliszka úgy készült, hogy szeletekre vágták, tepsibe tették, és tejfölt öntöttek a tetejére, majd betették a sütőbe, és pirosra sütötték. Ha a két szelet puliszka közé túrót tettek, az volt a túrós puliszka. A lerakott túrós puliszka is népszerű volt: a felszeletelt puliszkalapokat rétegekben tették bele a lábasba: egy sor puliszka, egy sor túró - amíg el nem fogytak a hozzávalók. Majd az egészet leöntötték tejföllel, és a kályhán összemelegítették. A fenti rakott puliszka vagy kirántott puliszka így készül: A serpenyőt kizsírozták, majd megcsinálták a vékony szeletet, letették serpenyőbe, a kályha fölött. A puliszkát nem oldalról szeletelték, hanem a tetejéről, mint egy tortalapról vágtak le egy szeletet, és tették be a serpenyőbe. Rétegesen rakták a serpenyőbe [a túróval], és lefedték a tetejét - ott hagyták a kályhán: s az alja szépen megpirult, s az olyan ropogós vót. A tetejére tejfölt tettek, vagy pirítottak rá szalonnát, vékony szalonnát. Ha a mezőre vitték, akkor a lábasba beleraktak három-négy réteg puliszkát túróval, kicsit összerottyantották a kályhán, vagy a sütőben egy kicsit sütöttek rajta, hogy olvadjon meg benne a túró. Ha a lábasban készült, késsel egy kicsit megvagdosták, hogy jobban átjárja a túró és a leve. Ha nem volt húsétel a vendég fogadásához, akkor így emelték magasabb rangra a túrós puliszkát: Ha vendég vót, dupláztuk, tettük a lábasba, több rétegbe. Vajat vagy tökmagolajat öntöttünk rá, a tökmagolajat Farkaslakáról hozták. Ez már költségesebb étel volt, hiszen a tökmagolajért fizetni kellett. A hajtogatott puliszka készítése nem volt általános szokás a faluban. Az idegenből betelepült asszonyok vagy a városon cselédeskedő nők családjában azonban megkedvelték a feltekert puliszkát. Ezt közepes keménységű puliszkából lehetett csak elkészíteni. A meleg puliszkát ujjnyi vastagon rákenték a lapittóra, és túrót tettek rá úgy, hogy a puliszka vastagabb volt, mint a töltelék. Feltekerték, majd szeletelték - frissen is fogyasztották, ám ha már kihűlt, a szeleteket lábasban melegítették meg, egy kissé átsütötték. Ám ettől eltérő ízlés szerint is készülhetett: ízlés dolga, hogy melyik réteg a vastagabb, a puliszka vagy a túró. A következő elbeszélés az anyagi lehetőségek változatait és az ízlésbeli különbségeket szemlélteti az 1950-60-as évek és az 1970-es évek, valamint napjaink viszonylatában: Édesanyám ezelőtt a puliszkát kigurította, így széjjelnyomta, a lapittón ellapította, s akkó’ a túrót belétette, és felcsavarta. 45
