Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
Karácsony szombatján az emberek reggeltől az éjféli miséig böjtöt tartottak: reggelire aszalt szilvát ettek puliszkával. Ebédre pedig mákos puliszka került az asztalra. Vacsorára olajos káposztát fogyasztottak. Az éjféli miséről hazatérve már az ünnepre készített egyik fő ételből ettek: tőtelékes káposztát gömböccel. A karácsonyi étkezésekre az ünnep előtti disznóvágással készültek fel a családok. Újévkor a gazdasszony minél több ételt igyekezett az asztalra rakni, hogy egész évben bőven legyen ennivaló a háznál. A karácsonykor megsütött bubakalácsot vízkereszt napján lehetett megszegni és elfogyasztani, amelyet három tésztaágból fontak bwbö-formára, ezzel megidézve a három napkeleti bölcs látogatását a kis Jézusnál. Vízkereszt napjával befejeződik a karácsonyi ünnepkör, amelynek jeles eseménye volt a házszentelés. A varsági pap a nagy határ és a házak szétszórtsága miatt nem tudta egy nap alatt végigjárni a falut. Az emberek a házukat szentelő papot vendégül látták: leültették a szoba legbecsesebb helyére, az asztal mögötti padra. A többi vendég és a gazda is leült, pálinka és sütemény került az asztalra. Ám a pap ez alkalommal nem ivott szeszt. A XX. század közepéig a családok két tojást adományoztak a papnak, amelyet a fehér abrosszal terített asztalra helyeztek. A farsangi bálokba enni- és innivalót is bőven vittek magukkal az emberek. A farsangi időszak végére esett a fársáng farka előtti utolsó csütörtök, a kövércsütörtök. A nap elnevezése arra utal, hogy az emberek a húsvét előtti negyven napos böjt megkezdése előtt igyekeztek evéssel-ivással tölteni a napot. A varságiak palacsintahét néven említették a farsang utolsó hetét, mivel ekkor a pánkó mellett ez volt a másik kedvelt édesség. A palacsinta hagyományosan kelt tésztából készült, lepényszerű, ujjnyi vastag tészta volt, megcukrozva fogyasztották. A farsang utolsó három napja (vasárnap, hétfő, húshagyó kedd) volt a fársáng farka. Ekkor tartották a legvidámabb mulatságokat. A húsvét előtti negyven napos böjti időszakot a varságiak is megtartották. Még azokat a főzőedényeket is félretették, amelyekben húsos ételek készültek. Az emberek tartózkodtak a rendszeres húsevéstől, olajjal főztek. Az olajhoz szükséges bükkmakkot ősszel gyűjtötték össze az erdőkben, majd olajat sajtoltattak belőle. Nagypéntek volt a legszigorúbb böjt napja, amikor a karácsony böjtjéhez hasonló ételeket fogyasztottak: reggelire puliszkát főtt aszalt szilvával, ebédre mákos puliszkát, vacsorára olajjal leöntött savanyított káposztát puliszkával. Nagyszombaton a föltámadási szertartásról hazatérő családok ünnepi vacsorát fogyasztottak: általában tőtelékes káposztát. A húsvétvasárnapi ételszentelés szokása a XX. század közepétől terjedt el a havasi tanyák népe között. Az ünnepre készült ételekből tettek egy-egy darabot szenteltetni a komámasszony kosarába: sült bárányhúst, kemencében sült füstölt disznósonkát, kalácsot, kenyeret, piros tojást és fél liter pálinkát. A varságiak pünkösdi ünnepéhez a somlyai búcsújárás szokása kapcsolódott. A varsági búcsút Péter-Pál napján tartották, mivel e két szent a helyi templom védőszentje. A XX. század elején a varsági tanyákra kiköltözött oroszhegyiek a falujukban maradt rokonsággal a század közepéig szoros kapcsolatot ápoltak. így a varsági búcsúba többnyire Oroszhegyről érkeztek a vendégek, majd a távolabbra elszármazottak száma növekedett. Tehát a búcsús vendégség, a búcsús ebéd az ünnep fontos eseménye volt. 135
