Bereznai Zsuzsanna: A népi táplálkozás hagyományai Székelyszentkirályon - Libelli Transsilvanici 11. (Kecskemét, 2015)
A sokszínű erdélyi és a székelyszentkirályi konyha
tuanne Ilona házánál. Énnekem monda: jgen betegh az vram, hozz ennekem negj pénz arra borsot, saffrant es negj pénz arra pechienet.”"0 A sáfrány a Földközi-tenger medencéjétől Indiáig ismert, feltételezett őshazája Délnyugat-Ázsia. A középkorban a magyarok is termesztették, majd az amerikai eredetű paprika szorította ki. Elsősorban az ételek színezésére alkalmazták, különlegesen ízletes aromaanyagokat tartalmaz. Az ára ugyancsak vetekszik az aranyéval. Első írásos erdélyi megjelenése ugyancsak 1582-ből származik, a fenti adat mellett a XVI-XVII. században igen gyakran említik.110 111 XA XIX. század második felének és a XX. század elejének táplálkozási szokásairól ad összegzést E. Keményfi Katinka tanulmánya, amely a Kibéd vidéki székely népéletet idézi:112 A nép korabeli életkörülményeit megdöbbentő erővel jellemzi: „Nincs mit enni!” Az emberek csaknem egyedüli tápláléka a törökbúzalisztből készült puliszka. A legmódosabb gazda is csak egy disznót vagy sokszor csak malacocskát öl családjának, ám azt sem képes „egészen zsírnak kihizlalni, hanem leöli félhízott állapotban”. A legtöbb család pedig „nem is öl, és házuk tája jórészt merőben zsiradék és hús nélkül van éven át.” „Semmi sem mutatja jobban ezt a nyomorúságot, mint a zsír, szalonna, húsfélék elnevezése. Ti. [tudniillik] ezeket itt »költségének hívják. A szegény székely asszony így panaszkodik: »Nincs egy szikra költség a házamnál.« Ez azt teszi, hogy nincs zsiradékja. Akik disznócskát ölnek, azok a húst, szalonnát felfüstölik, és inkább a nyári munkaidőre tartogatják.” A sertés mellett juhot és bárányt vágnak gyakrabban. A húst azonban igen csekély adagokban fogyasztják, amely mellé rengeteg puliszkát főz meg a gazdasszony jó keményre: „hús egy parányi, puliszka rengeteg”. Húst lényegében csak a jobb módúak esznek, az emberek többsége hetekig, hónapokig nem eszik húst. A nyári nagy dologidőre tartogatják a baromfit, amikor egyet-egyet levágnak belőle. A tanulmány leírja, hogy a bekecsalji székely ember télen kétszer, a nyári munkaidőben pedig háromszor étkezik napjában bővebben. A kétszeri evés egyike reggel kilenc-tíz óra tájban, a második este öt-hat óra körül történik. Korán reggel és a két étkezés között legfeljebb egy kis pálinkát isznak, és ha van, egy falat kenyeret esznek hozzá. „Azért mondom, hogy ha van, mert ezek a székelyek kenyeret állandóan egész éven át nem sütnek, csak közvetlen aratás után, amikor a régi törökbúza fogyatékán van s az új még nem ért meg.” A kenyerük „összeszitált barna kenyér”, rozsos, „gyarló gabonából” való, amelyhez gyakran kukoricalisztet is kevernek, ám krumplit soha. 110 DEMÉNY Lajos - PATAKI József 1983. 67. 111 SZABÖ T. Attila - VÁMSZER Márta 2002. 611. 112 E. KEMÉNYFI Katinka 1970. 80-109. (A kibédi és az egész bekecsalji nép táplálkozása) 129
