Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)
Társadalomnéprajzi vonatkozások: egykori kalákák és mai örökségük
tősége volt, sőt jelenleg is az. Például egy ház felújítása során a mester nem kér munkadíjat megbízóitól, viszont szívesen invitálja őket a szénafűre segíteni. A szénacsinálás kapcsán többféle kaláka is megvalósult, ezeket az egyes munkafolyamatok megjelölésével különítették el. Megkülönböztettek kaszáló-, takaró- és szénahordó kalákát is. Természetesen a kölcsönös segítségnyújtás intézménye nem szűnt meg teljesen, máig találkozhatunk vele, de a gépesítés általánossá válása miatt már kevésbé hangsúlyos, mint korábban. Egykor a kaláka alkalmával körülbelül 5-10 ember dolgozott együtt, a munkamegosztás pedig nemek szerint szerveződött. Utóbbi ma is így van. Ha a kalákák nagyobbrészt meg is szűntek, a munkafolyamat menete nem változott. A kaszálókalákában hagyományosan fiatal férfiak vettek részt, legények, vagy iíjú házasok. Körülbelül tízen dolgoztak együtt, 20-30 év közöttiek, és sorban végeztek mindegyikük kaszálóján a munkával. Ha a kaláka valamelyik tagja különösen nagy területet birtokolt, nem kaszálták le az egészet, a többletmunkát az érintett gazda a saját családjával végezte. A kaszálókalákába — igaz, csak közvetve — a nők is bekapcsolódtak, ők gondoskodtak a kaszások élelmezéséről.37 38 A takarókalákák résztvevői jórészt a nők közül kerültek ki, akik összeszedték a szénát, takartak, elpallották a rendet. Erre akkor volt szükség, ha a lekaszált széna vastagon állt. Kisebb mennyiség esetén elég volt fordítani. A takarókalákákra hagyományosan a kaszálókaláka másnapján került sor, mikorra a korábban levágott fű már megszáradt.33 A takarókalákák sokak szerint 1945 után voltak a leginkább elterjedtek, hiszen a háború után sok özvegyasszony maradt magára, akik aztán egymást támogatták. A segítségnyújtás természetesen nem csak a munka során nyilvánulhat meg. Létezik szénakölcsön is, mikor egy kárvallott gazdát kisegítenek olyanok, akiknek a termése megmenekült. A kisegített gazda, később aztán a szívességet viszonozza. A segítségnyújtás ilyen esetben is rokoni, vagy szomszédsági, baráti kapcsolatokon alapul. Sem a kölcsönzött értékek, sem a viszonzás esetében nem játszik szerepet a pénz. A szénakölcsön nem mondható gyakorinak, csak kirívó esetekben van rá példa. A szénabetakarítás lezárulása után télen szénabált is tartottak. Ezek a vidám összejövetelek a kollektív előtt élték virágkorukat. A szénabál elnevezés tulajdonképpen azt jelenti: a széna árából finanszírozott bál. Február táján, a farsangi időszakban, húshagyóikor a fiatalok több szekérrel járták a falut, és minden udvarból kaptak egy-egy villa szénát. Mindenki annyit adott, amennyit nélkülözni tudott, nem tartották számon, melyik családtól kaptak több takarmányt. A széna összegyűjtését általában legények vállalták, 4-en, 5-en tartottak egy szekérrel. A műveletet a szülők tudtával és beleegyezésével bonyolították le, az idősebb generáció hozzájárult a fiatalok szórakozásához. A szénabálbót egyébként nemcsak a legények és a hajado- nok, de a fiatal házasok is kivették a részüket. Az összegyűlt takarmányt eladták, és az árából tudták megrendezni a bált.39 37 BÁRTH János 2004. 143-144. 38 BÁRTH János 2004. 145. 39 Vö.: BÁRTH János 2007. 325. 26
