Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)
Lombtakarmány: egy lehetőség a széna pótlására - A szénamunka során használt szerszámok
hoz mégis szívesebben választják az eredeti változatot. Haáz Ferenc megállapítása a jelenkori Csíkszentgyörgy vonatkozásában is megállja a helyét: „Most a vasvilla jobban beválik a favilla helyett, mint a vasgereblye a fagereblye helyett”.33 Fagereb- lyét hajdanán sem tudott mindenki készíteni. Mára viszont már egyenesen mestermunkának számít a jó gereblye. A ma élő fafaragók általában nem részesültek intézményes oktatásban. Csiszár Sándor adatközlőm például elmondta, hogy kerekesekhez, asztalosokhoz, faragó specialistákhoz járt fiatal korában, hogy kitanulja a gereblye és favillakészítés fortélyait. Egy gereblye elkészítésének első fázisa a megfelelő alapanyagok kiválasztása, hazaszállítása, előkészítése. A szerszámkészítéshez használt faanyagot ma már legtöbbször a konkrét igényekkel előálló megrendelő szolgáltatja a mesternek. Néhány évtizeddel ezelőtt azonban a fafaragók maguk keresték az erdőben a legalkalmasabb fákat, férfi barátaikkal együtt, hiszen nők ebben a munkában nem vettek részt. Az egyik fafaragó visszaemlékezett, hogy fiatal korában gyakran mentek az erdőre szekervel, hogy több nap alatt összeválogassák a legalkalmasabb faanyagot. Amikor a „beszerző körútra” késő ősszel került sor, arra mindig ügyeltek, hogy halottak napjára otthon legyenek. Utána az adott évben már nem mentek szerszámfáért az erdőbe. Előnyösebb azonban tavasszal, májusban begyűjteni az alapanyagot. A fák ugyanis ekkor vannak a kivágásra legalkalmasabb állapotban: ilyenkor jön meg a mézgéjük. A fanedvek áramlása tehát tavasszal a legintenzívebb. Májusban, júniusban nőnek a fák a legtöbbet. Ilyenkor a legnagyobb a térfogatuk, nehezebbek, vízzel telítődnek meg. Kivágásuk tehát ekkor időszerű, igaz, szárításuk így tovább tart. A fa új leveleinek fakadása, majd azok elhullatása között kell beszerezni a faanyagot, tehát tavasztól őszig. Szerszámok nyelének legjobbak az olyan fiatal fák, amelyek a különösen sűrű helyeken nőnek. A növény ugyanis ösztönösen a fény felé törekszik, ha pedig csak felülről kap fényt, jóval egyenesebb lesz, mint a ritkásabb részeken élő példányok. Őszi időszakban legjobban nyárfákat lehet gyűjteni, míg a tavasz és a nyár a fűz beszerzésére alkalmas. A különböző időpontokat a különböző fafajták eltérő fejlődése, élettani jellemzői indokolták. Miután a szerszámnak alkalmas anyag hazakerült, először is jól ki kellett szárítani, hogy a szú ne essen belé. A szárítás mindig darabolt állapotban történik, különben az anyag megfülled. A fafaragók arra is figyelnek, hogy a levegőn álló faanyagok mindig szélirányban legyenek, és a nap is érje őket. A száradás nagyjából fél évet, egy évet vesz igénybe. Miután az anyag kiszáradt, már fedél alatt kell tartani, különben elkorhadna, ezért beviszik a fásszínbe. Ekkor következnek a fa megmunkálásának különböző részfolyamatai, és miután minden elem készen áll, összeállít- hatóvá válik a teljes szerszám. Egy gereblye elkészítése még gyakorlott kéz számára is jó egynapos munka. A szerszám különböző részeinek elkészítéséhez más és más faanyagokra van szükség. így például gerebefejnek nagyon alkalmas a fűzfa, vagy a könnyű nyár, mert a rostja nem hasad, csepüs. A fogak legtöbbször boroszlánból (orgonafából) készülnek, esetleg ehhez is alkalmazható mogyoró. A II. világháború előtt, Udvar33 Vö.: HAÁZ Ferenc 1942. 30. 22
