Deme Ágnes: A széna szerepe Csíkszentgyörgy népének gazdálkodásában - Libelli Transsilvanici 10. (Kecskemét, 2013)
A szénacsinálás munkafolyamata
el a vaddisznó által feltúrt részekkel is. A fo veszélyforrást nem is a földhalom jelenti, hanem a felszínre került kövek. Ezek ugyanis megrongálhatják a kaszálógépet, tehát szükség van az aprólékos összegyűjtésükre. Sajnos az erdei szénafüveket egyre jobban elhanyagolják, mert távol esnek a falutól és nem terem rajtuk jó minőségű széna. Az állattartás visszaszorulásával egyre inkább elvesztik jelentőségüket. Sok havasi kaszáló lassan legelővé válik, de előfordul az is, hogy a területeket a gyorsan terjedő erdő visszahódítja. A lombhullató fák közül a nyír, a nyár, a mogyoró és a rakottya hajt ki leggyakrabban a kaszálón, az örökzöldeket pedig természetesen a fenyő képviseli. Utóbbi különösen veszélyes, hiszen a havasi legelőkön gyorsan szaporodik. Termése, a csalóka (toboz) számtalan magot képes hullatni, amiből hamarosan kihajtanak a fiatal fenyőfák. Kiirtásuk akkor válik szükségessé, mikor már akadályozzák a kaszálást. Ha a tulajdonos ezt 2-3 egymást követő évben is elmulasztja, bizony azzal kell szembesülnie, hogy kaszálója területét lassan visszahódítja az erdő. Három évig a csemeték eltüntetése még kézzel, kaszával is megoldható, utána bonyolultabbá válik. Csíkszentgyörgyön a kaszálók égetése nem jellemző, ellentétben például az alföldi területekkel.12 A kaszálók tavaszi munkálatai kapcsán meg kell említeni a sullatást (vagy sullajtást) is. Ellentétben a havasi, külső területekkel, a faluhoz közel fekvő kaszálók gondozhatok istállótrágyával is. Az erdei szénafű túl messze van ahhoz, hogy odáig hordják a trágyát a faluból, a mezei területek esetében azonban ez megoldható. A trágyát szétszórják a kaszálón, elaprózódását, egyenletesebb eloszlatását pedig a sullatás művelete segíti. Ezt kora tavasszal kell elvégezni, de ritkábban ősszel is sullatnak. Ilyenkor levágnak néhány ágat a kaszáló közelében bőségesen előforduló fenyőfákról, és azokat egy szekér után kötik, törzsükkel felfelé. Az ágaik lógnak a földre. Egy-egy ág mérete 3 m-től egészen 15 m-ig terjed. A fő szempont hogy az állat elbírja. A trágya állaga szempontjából az a legkedvezőbb, ha a sullatást rögtön hómenés után elvégzik. Előfordul az is, hogy a fenyőfabojtokat közvetlenül a ló után rögzítik. A szekér, vagy a ló a faágakat többször végighúzza a kaszáló felületén, amelyek a nagyobb darabokba összeállt trágyát kisebbekre aprítják és több helyre eljuttatják. Egyébként a trágyázás, mint a kaszálón elvégzendő munka nem volt mindenhol alapvető jelentőségű. Az Alföldön még a XVIII. században is rendszeresen elmulasztották. A Székelyföldön azonban bizonyos havasi kaszálók trágyázása „régi gyakorlatinak számított. „A Nyikó menti falvak a Hargitán levő havasaikat már a XIX. század legelején is felváltva kaszálták és esztenázva trágyázták.”13 A szénacsinálás munkafolyamata Az eltérő földrajzi környezet, a különböző természeti adottságok tehát nyilvánvalóan különböző művelési módokat, eltérő technikák alkalmazását vonják maguk után. Különbség fedezhető fel már a kaszálás megkezdésének időpontjában is. Míg az erdei területeken csak júliusban indulhat a munka, addig a mezei szénafű már egy hónappal korábban is kaszálható. A szénamunka megkezdésének tradicionális időpontjaként a csíkbánkfalviak a nyári János napot említették. Emlékeik szerint június 12 Vö. SZABÓ Mátyás 1957. 9. 13 PALÁDI - KOVÁCS Attila 1979. 129. 132. 11
