Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Vízvezető közösségek az ezredfordulón
kor legtöbbször olyan eredményesen sikerült elrejteni a vízadó forrásokat, hogy csak a vízvezető közösség legtájékozottabb tagjai tudják megtalálni azokat. A forrástól a bazinig, illetve a bazintól a faluig, a falun belül pedig a kapukig haladó árkok kiásása nagy erőfeszítésébe, rengeteg munkájába került a vízvezető közösségek tagjainak. A csövek beszerzése, elosztása, helyszínre cipelése, lefektetése, majd az árkok befedése ugyancsak nagy erőpróbát jelentett. Az árokásást, a csőfektetést, az árokbetakarást a legtöbb közösség tél végén, kora tavasszal, hatalmas sárban végezte, hogy ezáltal a termőföld megbolygatása ne okozzon károkat a mezőgazdaságilag nagyon fontos, tanáraknak nevezett falutáji kertföldeken, kaszálókon. Természetesen az árkok és a csővezetékek hossza vízvezető közösségenként változott. Háromtizesben és Jenőfalva tízesben, ahol közel estek a források a faluhoz, és jórészt kisebb közösségek alakultak, rövidebb árkokat kellett ásni, kevesebb csövet kellett lefektetni, mint Szentgyörgy és Bánkfalva határa tájékán, illetve Bánkfalván, ahol a nagyobb közösségek jóval távolibb fekvésű forrásokból hozták házaikhoz a vizet. A „Szentegyház patakai” vízvezeték csőhálózata 3272 méter hosszú. A csövek átmérője a forrástól a végcélnak számító házak felé fokozatosan csökken. A forrás és az alsó „nagy” bazin között 710 méter hosszan ún. 63-as csövet fektettek le. A bazin után 1960 méteren 50-es csövek következnek. A „célhoz” közel 130 méteren 40-es, 472 méteren 32-es csövek kerültek a föld alá. A „Palágori” közösség egyezségében is meghatározták 2002 elején, hogy a Kasza Gábor földjén lévő forrástól a faluig 63-as csövet kell használni. Utána az „alsó családoknak” 40-es csővel, a „másik ágon” 50-es csővel kell vinni a vizet. Végül a kapukhoz 40-es csövek érjenek el. A hálózat kiépülése után, vagy annak építésével párhuzamosan a családok is elkészítették vezetékeiket a telkeiken a házukig és a csűrjükig. Szakiparosokkal megépítették a fürdőszobát, a konyhai csapot, mosogatót, a csűrbéli és az udvari csapot. Amikor a vízvezető közösség befejezettnek tekintette nagy vállalkozását, 5- 10-20-30 szentgyörgyi és bánkfalvi házban egy csavarintásra megjelent az egyik régóta ismert hegyi forrás vize. Korszakjelző esemény volt ez az érintett falurész vízellátása, vízhasznosítása történetében. A csíkszentgyörgyi és a csíkbánkfalvi vízvezető közösségek adattára 1. Laczok (Szoposi) Viszonylag nagy, 31 háztartást magába foglaló közösség Háromtizes és egyben Szentgyörgy legfölső részén, a Laczok utcája nevű falurész tájékán. A Szopos nevű hegyoldal egyik forrásából érkezik a vize. 2002-ben jött létre a csoport. Akkor épült a vízvezeték is. A munkálatokat 6 tagú bizottság szervezte, irányította. A bizottság tagjai: Gál Béniám, Bors Lajos, Szennyes Antal, Lacz Antal, Lacz Károly, Erdély Csaba viszonylag sok családfőt beszerveztek a vízvezető csoportba. 2002-ben az alábbi személyek alkották a vízvezető közösséget: (A nevek után zárójelben a házszámok olvashatók.) Bors Lajos (373/a), Szennyes Antal (376), Kézdi Árpád (430), Urus Sándor (424), Györfí Péter (431), Szőts Tibor (432), Szennyes István (422), 22
