Bárth János: Vízvezető közösségek Csíkszentgyörgyön és Csíkbánkfalván - Libelli Transsilvanici 8. (Kecskemét, 2010)
Víznyerés, vízfelhasználás a XX. század vége előtt
altizesi határozatot 1909-ből, amelyben a Bathárok kútja kifejezés valószínűleg egy kútközösséget takar.10 A XXI. század elején néhány tizeskutat még aktívan használtak. Kútközössége- ik tagjai, a részesek rendszeresen karbantartották víznyerő helyüket. A régi tizeskutak többsége azonban funkció nélküli, pusztuló „tereptárgyként” élte meg a harmadik évezredet. Tájékozódási pontként különösen gyakran emlegették a XXL század elején az alábbi tizeskutakat: Szentegyház pataka tizeskútja Körösmény tízesben, a Szentegyház patakabeli út mellett, Nyíró Béniám házának szomszédságában; Dobondiak kútja Körösményfalva tizes Ittkétfalva felé eső nyugati szélén, a „megyés templom” közelében; a Füz-kút vagy Sugárok kútja Martonos külső szélén; a Bálintok kútja Martonos tizes közepén; Köncsék kútja Martonos tizes belső részén; Altizesi tizeskút a Lövőteiek utcájában; Szászok kútja, majd Keresztesek kútja Kotormányban. Az Altizesbeli tizeskutat 1930 táján rendszeresen hat család használta. Keresztes Károly, Lövétei Gábor, Lövétei Dénes, Dénes József, Füstös Ferenc és Táncos Gergely családja merte a vizét. A kútra járók házi használatra 5-10 literes füles fasé- tána\ hordták a vizet. Az állatok számára rúdra akasztott cseberben két ember szállította az innivalót. A kutat a hat család közösen javította, takarította. Előfordult, hogy a vízkiemelő szerkezet gémét, vidrét cserélni kellett. A Bálintok kútja a többi tizeskúttal ellentétben újabb kútnak számít, amely eleve kerekes kútként jött létre. 1950 táján ásták a körülötte lakó családok, elsősorban a Bálintok, Bálint Ágoston gazda vezetésével. Aljára „megáldott” vastag cserefa- rönkökből keresztet raktak. Ez tartja a kút kőből rakott falát. A szükséges követ a kút részesei hordták szekerekkel a szomszédos hegyekből. A kútkáva, vagyis a gárgyálás fölé fából fedett kútházat építettek a vödörfelhúzó szerkezet számára. 1950 előtt a Bálintok kútját építtető családok a Fűz kútra vagy a Köncsék kútjára jártak vízért. Mindkét kút messze esett a Bálintok lakóhelyétől. Ezért határozták el a saját kútjuk megépítését. Körülbelül 7 ház népe vett részt a kút létrehozásában. A legtöbb munkát, például magát az ásást, a földdel teli csebrek fölhúzását, a kövek mozgatását az érdekelt családok tagjai a saját munkaerejük „bevetésével” végezték el. A kifejezetten „szakipari” munkákra, bizonyos felszerelésekre, például vödörre, láncra, összeadták a szükséges pénzt. A XXI. század elején 8-10 család használta rendszeresen a Bálintok kútját. Ok dolgoztak és fizettek, ha tisztítani, javítani kellett. Természetesen a kút vízéből más is ihatott, ha a Martonos patak utcáján közlekedve arra járt. A Fűz-kút arról volt nevezetes, hogy forrás táplálta. Sétárfalakból, vagyis dongákból összeállított, körülbelül két méteres nyelű merősétána\ merték a vizét. A Dobondiak kútja a nemzetségi kutak kiváló példája. A Fiság és a Szentegyház pataka szögletében, más családoktól elszigetelten lakó Dobondiak használták. A Dobondi família házai között épült, a négy házhoz bevezető út kiszélesedésén. Állítólag valaha kapu is elzárta a külvilágtól. A Szentegyház patakai kútközösség vezető személyiségét kútmestemek titulálták. O felügyelt a körülbelül 20 család közös kútjára. O intézte a szükséges anyag és 10 BÁRTH János 2007. 87. 11
