Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)

IV. Temetkezési szokások

kölcsönöz a meredek hegyoldalnak. Otthon is mindenki saját halottaira emlékezik. Van, aki előveszi a régi fényképeket, gyertyát gyújt és imádkozik szeretteiért. Március 15-e talán az egyetlen, valóban közösségi jellegű ünnep. A 48-as szabadságharc emléke fontos identitásképző és megtartó erő. 1991 óta ezen a napon feldíszített szekerekkel vonulnak a környékbeli falvakból Kézdivásárhelyre ünne­pelni.123 Az Ozsdolaiak székely népviseletben, fenyőágakkal és piros-fehér szala­gokkal ékesített szekereken vonulnak a városba. A menetet két lovas legény vezeti, magyar lobogót tartva a kezében. Románia EU csatlakozása óta az egyik legény uniós zászlót lenget a menet élén. IV. TEMETKEZÉSI SZOKÁSOK Az ozsdolaiak a hegyek és erdők közt élő ember természet adta bölcsessé­gével veszik tudomásul, ha az idő eltölt. Az idősek csendben, észrevétlenül fordul­nak őszbe, mint az évszakok. Hangos panaszra ritkán adják a fejüket. A földekre és a kaszálóra még a hetvenedik évet elhagyva is kijárnak, ha a derék és a hát bírja erővel. Ha mást nem, ellátják a ház körüli aprójószágot, a csűrben élezik a szerszá­mokat, aprítják a fát, az asszonyok takarítanak és főznek a családra, pesztrálják az unokákat. Vasárnap reggel az idősek templomba mennek, ahol a családért, távolban dolgozó gyerekük egészségéért, olykor a jó halál kegyelméért imádkoznak: csak vegyen el a Jóisten, mielőtt ágyba feküvő lennék! Bár gondolatuk gyakran forog a halál körül, nem szomorítják vele környezetüket. Akadnak olyanok is, akik előre megveszik a koporsót, vagy a koporsónak való deszkát, szemfedőt, gyertyákat és párnát, amit a padláson letakarva őriznek.124 Az asszonyok meghagyják, hogy az utolsó útra jegykendőjüket kössék a fejükre. A halni való ruhát, alsóneműt, haris­nyát, cipőt gondosan elkülönítve tartják. Olykor, ha eszükbe jut, kisebb hagyásokat tesznek a családnak.125 ,Jía meghalok, azt a kis esküvői képünköt magammal vi­szem”, „aztán nehogy valaki idegent hívjatok halálom után, hogy öltöztessen fel, én tőllem ne féljetek!”. Ha a gyengeség, vagy hirtelen betegség ágyba nehezíti őket, még ép ésszel megkérik egyik gyermeküket, hogy szólítsák a papbácsit: gyónni és áldozni szeretnének. A huszadik század közepéig alig akadt Ozsdolán olyan katoli­kus, aki az utolsó kenet szentsége nélkül távozott volna e világból. A gyónástól és a lelkipásztori vigasztól megkönnyebbült lélek kedélye kis­sé feljavul, étvágya is megnő, de a fizikai javulás többnyire csak ideiglenes. Ha a családban valaki álmában medvét lát, a ház lesuvad (összedől), egy szekémyi desz­kát hoznak az udvarba, vagy hömpölygő vízen gázol át,126 vagy ha a ház közelében 123 A régió igen fontos szerepet játszott az 1848-as forradalom és szabadságharc történetében. A három­széki székely ősök és Gábor Áron kitartásának, hősies helytállásának emlékére a kézdivásárhelyi már­cius 15-i ünnepségek 1990 óta igen pazarok, fényesek, a nemzeti öntudat méltó kifejezői. 124 Magyarpécskával kapcsolatban számol be hasonló adatokról CZANK Gábor 2008. 225. 125 KUNT Ernő 2003.96. 126 Az ősi magyar hitvilág részét képezi, hogy a halottak országa hömpölygő vízen túl található. Sok helyen azért tesznek pénzt a halott mellé, hogy meg tudja fizetni a révészt vagy a hídvámot. Csíkszentdomokoson pálcát tesznek a koporsóba, amivel a lélek átkelhet a Jordán vizén. Vö. BA­LÁZS Lajos 1995.; BALÁZS Márton 1942. 123.;KUNT Ernő 2003. 111-112. 162.; TÁNCZOS Vil­mos 2006. 64-65. 55

Next

/
Thumbnails
Contents