Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
A kántálók többnyire közismert, egyszerű karácsonyi énekekkel örvendeztették meg a rokonságot (Mostan kinyílt egy szép rózsavirág, Mennyből az angyal, stb.). A gyerekek diót, almát kaptak cserébe a kántálásért, így mentek tovább az éjféli misére. A karácsonyi kántálást napjainkban a szegényebb rétegek, elsősorban a cigányok kísérlik meg továbbvinni némi pénz reményében. December 28-án délelőtt a gyerekek egy gyümölcsfa ágára színes szalagokat és (a vértanúk emlékére) piros csokrocskákat aggatnak, így indulnak a leányokhoz aprószentekeim. A fiúgyermekek erre az alkalomra is megtanulnak egy tréfás köszöntő verset: Dávid, Dávid korcsolyázik Künn a hegyen korcsolyázik Elromlott a korcsolyája Van bicskája, megcsinálja. (Nagyág) «~» Aprószentek, Szent Dávid Künn a hegyen korcsolyázik Fúrja, faragja, Mégis faragatlan hagyja Szabad-e aprószentekeim? (Nagyág) «—» Aprószentek, Szent Dávid Küldd el pálinkáért Márit Ha nem adnak pálinkát Verd ki annak az agyát! (Alszeg) «-» Elindulának az aprószentek 144.000-en. Mi is elindulánk annak a jelével, aprószentekeim, De nem dárdákkal, hanem szép hajlandós vesszőkvel, Gazduram engedelméből. Miközben vesszővel ütögeti az asszonynépet azt mondja: Aprószentek, Dávid Dávid, Friss egészségére kívánom.114 «-» Eljött a karácsony borzas szakállával Kiszakadt a csizmám, nem győzöm kapcával. BALÁZS Márton 1942. 101. 44
