Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
III. Ünneplő falu. Az esztendő népszokásai
ajtajára is szögei belőle. Húsvét előtt egy héttel, hagyományosan virágvasárnap szentelik a pimpót (cicuska, barka). Mikor a háziasszony hazaér a templomból, egy szálat meggyújt és végigfíistöli a házat villámcsapás ellen. Tesz egy keveset az istálló ajtajára szögeit feszülethez, a többit a szobában virágvázába teszi. Erős időben vagy az égő kályhába, vagy a forró kályhalapra helyeznek néhány szem barkát, hogy elhárítsa a vihart.100 Hamvazószerdán a tavalyról maradt szentelt pimpóból, vagy kidőlt keresztfa hamujából készítik a szentelt hamvat. A nagyszombaton szentelt vizet az asszonyok kisebb-nagyobb üvegekben viszik haza a templomból. Elsőként kereszt alakban végiglocsolják az istállót, hogy az állatok óvva legyenek a veszedelmektől. A többit gondosan félrerakják, és egész évben spórolnak vele. Ha beteg van a háznál, kereszt alakban bekenik a fájó testrészt, miközben csöndesen imádkoznak: Most segíts meg, Mária... A gyermeknek igézés ellen szenteltvízzel rajzolnak keresztet a homlokára. Húsvét vasárnap a reggeli misére vitték az asszonyok szenteltetni a húsvéti ételt, a kókonyát. A radináskasba szépen elrendezett, radinás kendővel vagy fehér szervéttel letakart kókonyából nem maradhatott ki a tojás, a kenyér, a báránysült és a kalács. A pap a misén megáldotta a húsvéti ételeket, amit aztán a család hazaérve elfogyasztott. A kókonyá ból maradt csontokat a vetés végébe ásták, jégverés ellen. Mióta Ozsdolán nem él a szokás, akad aki Kézdivásárhelyre megy, húsvéti ételt szenteltetni. A községben a 21. század elején már kevésbé jellemző az úrnapi virág101 szentelményként való felhasználása. Házhoz jön az áldás. Egymás megszentelése, jókívánságok A ház, a család, az összetartás, a gyermek és az élet szimbóluma. Régi időkben az ember az általa épített házban szülte meg gyermekét, tartotta lakodalmát, majd ravatalozta fel szeretteit. Ha távolra vitte a kötelesség, gondolata a szülőfalu templomtornya és a szülői ház tornáca körül forgott. Ozsdolai néphit szerint, ha álmunkban a ház lesuvad, haláleset várható a családban. A lakóhely megszentelése, szakrális védelme és a benne élők egészségének, jólétének biztosítása szentelményekkel és a háznál végzet, alkalomhoz kötött rítusokkal lehetséges. A háznál végzett áldásosztó szertartások a téli és tavaszi hónapokban szaporodnak fel. Ezekhez többnyire nem szükséges papi személy jelenléte (locsolkodás, aprószentekelés, Istvánozás stb.). Az áldást többnyire gyermekek hozzák, énekelve, kántálva, zajt csapva. Vizet és gyümölcságat hoznak magukkal, amellyel megszentelik a ház asszonyait, leányait. Cserébe pénzt, almát, diót, tojást kapnak ajándékba (locsolkodás, aprószentekelés, karácsonyi kántálás). Vannak a valláshoz és a család eszméjéhez szorosabban kötődő szertartások is, amikor a lakóhelyre befogadott szent színjáték vagy közös rítuscselekedet szenteli meg az ünnepet (Mikulás, Betlehemesek, Szent Család befogadása). Még a névnapolások sem mentesek a vallási vonatkozástól (Mondd, szent István...). A termékenység és jólétvarázslás mellett a szokásoknak erős társadalmi-szociális jellege, kapcsolatteremtő és megerősítő vonatkozásai vannak. 100 BALÁZS Márton 1942. 125. 101 Több generációs Umapi oltár-díszítő családok vannak a községben, mint a Bende, Jánó, Pap és Nagy. 36
