Gyöngyössy Orsolya: Ozsdolai népszokások - Libelli Transsilvanici 7. (Kecskemét, 2010)
II. Párválasztás és esküvő
Törökbúza /osztóban, ha fekete üszögös kukoricára akadtak, nagy kacagással kenték be egymás arcát és karját, a tulutépőben (tollfosztó) a szálló toliakkal incselkedtek a legények a leányokkal. Szemes kukoricát főztek, énekeltek, pálinkát és cukorrépából készített házi sört ittak, Nem egyszer vidám tánccal végződött a kaláka. A fonók ideje késő ősztől farsangig, este héttől éjjel tizenegyig tartott. A leánybarátnők saját részre, vagy kalákában61 dolgoztak, a legények pedig szórakoztatták őket: viccelődtek, daloltak, citeráztak, römiztek, malmoztak, sakkoztak vagy akár maszkának öltözve, bolondozva kormozták be a lányokat. Ha egy leány ügyetlenkedett és kiesett a kezéből az orsó, egy szemfüles legény nyomban ott termett, és csak egy csókért cserébe volt hajlandó visszaadni. Amennyiben a váltság elmaradt, a leány munkája a kerítésre vagy egy fenyőfára motolláivá végezte. Ha egy leány valamilyen okból nem ment este a fonóba, a legények másnap pozdorjából tüzet raktak a széke alá, kifüstölték. A farsangi báli időszakban az édesanyák elkísérték eladó lányukat a kultúr- házi, táncos mulatságra, majd a fal mellett ülve figyelték, ki kéri fel és meddig táncoltatja a leányt. A fal mellett üldögélő és trécselő anyákat a fiatalok maguk közt csak porszívónak hívták. Ha az édesanyának nem tetszett a leendő udvarló, magához szólította a leányt és rövid úton kioktatta, hogy ne álljon szóba vele. Akinek már komoly udvarlója volt, az is el kellett kéresse a hajadont a szülőktől, de jó szokás szerint, a vigyázó anya, a fiatalok mögött ballagva ment a bálba, majd a teremben egy pádon ülve várta meg a mulatság végét, hogy hazakísérhesse őket. A sáribál a fiatalság kedvelt téli szórakozása volt. Rendszerint olyan 10-15 fős baráti társaságok szervezték, ahol már mindenkinek meg volt a maga párja. A sáribálakat lakatlan vagy bútorozatlan házakban tartották, ahol délutántól estig táncoltatták a leányokat. A jó hangulatú, énekes vigalomba elegendő volt egy citerás, cimbalmos, vagy hegedűs. Az esti fejés idejére mindenki hazakísérte a párját. A legtöbb sáribál a Nagyágon volt, ahol vasárnap délutánonként egyszerre több házból is kiszűrődött a fiatalság önfeledt mulatozásának hangja. A párkeresés legellenőrzöttebb formája a termény-betakarítástól farsangig tartó, kedd, csütörtök és vasárnap esti vizita volt.62 A legények a katonaévek letöltése után, 20-22 éves korukban kezdtek el vizitába járni. Az idősebbek szerint korábban nem tudták meggondolni a házasságot. A lányok már 16-17 évesen fogadhatták őket. A leszerelt katonák mindenütt szerencsevárandók voltak, hisz a szülők is nagyobb reménységgel tekintettek a világot járt legényekre, mint a pelyhedző állú suhancokra. A legények csoportosan jártak házról házra, ám mindenhonnan egyesével távoztak. Míg a legények a szülőkkel kártyáztak és beszélgettek, az eladó leány a tűzhely mellett font vagy kötögetett, apró házidolgokkal babrált, de mindig szem előtt maradt. Ha a szülők úgy ítélték, hogy későre nyúlt a vizita, látványosan ásítozni kezdtek, a gazdaasszony pedig elkezdte kitűzni a bocskorát. Csak azt a legényt kísérte a leány a kapuig, akivel szimpatizált, a többieknek csak a ház ajtajából mondott egy röpke Istenhozzádot. Ha a leány illetlenül sokáig maradt odakint, az anyja zajosan megzörgette a fűtőkarikát, vagy kiszólt utána: lány, gyere be! Ha a dolog „elko61 A fonókalákákat olyan helyekre is összehívták, ahol a gazdaasszonynak nem született leánygyermeke, vagy idős volt és nem győzte a munkát. Rendszerint főtt, szemes kukoricával fizettek a fiataloknak. 62 Nyári dologidőben csak szombat és vasárnap este mehettek a legények a lányos házakhoz. 22
