Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)

A sokszínű erdélyi és az ozsdolai népi konyha (összegzés)

Az ozsdolai nép konyhájának sajátosságai

Tanulmányunkban Ozsdola magyar és román népének hagyományos táplálkozási szokásait vizsgáltuk, elsősorban a XX. század sajátosságait és változásait kutatva. Főképpen idős emberekkel beszélgettünk, akik gyermekkoruk élményeire visz- szaemlékezve, valamint szüleik és nagyszüleik elbeszélései alapján idézték fel a régi ételeket és étkezési szokásokat.

Ozsdola Erdély hegyekkel övezett délkeleti vidékén fekszik, az egykori Háromszék vármegye, a mai Kovászna megye települése, Moldva kapujaként is szokták emlegetni. A XX. század közepéig a helyi természeti adottságok viszonylag szűk keretet szabtak a parasztember számára, hiszen gyakran a legalapvetőbb élelmiszeralapanyagokat sem tudták maguknak megtermelni. Még a legfontosabb gabonafélét, a búzát sem tudták önellátóan biztosítani maguknak kellő mennyiségben: csak az ünnepi kalácsnak valót. Főleg rozskenyeret fogyasztottak, de a kenyérnél gyakrabban kerültek kásaételek az asztalra.

A XVIII-XX. század folyamán a magyar és román parasztság fő tápláléka a törökbúzából készült puliszka volt, s feltételezhető, hogy a kukorica elterjedése előtt valószínűleg árpa vagy zab őrleményből készült, hasonló kásaételt fogyasztottak. A tejben főtt búzadara főleg a gyermekek vagy betegek zsemlekásája volt. A rizskását pedig a XX. század elejétől kezdik el hasznosítani, előbb módos parasztcsaládoknál. A románok jellegzetes kásaétele volt az olajjal készített zöldséges kásaleves, főleg böjt idején. A koliva a román temetési szokásokhoz kapcsolódó, kásaszerü édesség még ma is.

Ozsdolán a rozskenyér mellett árpakenyeret is sütöttek, s gyakori volt a rozs- és árpaliszt keverékéből sütött kenyér is. A kenyérsütéshez kapcsolódva lángost, cipókat és a maradék tésztából formázott madárkákat is szokás volt sütni. Az ozsdolai asszonyok napjainkban leginkább már csak búzalisztből dagasztják családjuk számára a finom házikenyeret. Manapság a lakosság többsége boltban vásárolt kenyeret fogyaszt. Igen népszerű maradt a házijellegü búzakenyér, melyet a környékbeli településekről hoznak a faluba.

Az ozsdolai szegényparasztok arra törekedtek, hogy legalább egy tehén legyen a háznál, mely a család mindennapi tej szükségletét biztosítja. A tehéntejet sokoldalúan hasznosították: eltették megaludni, a tejfelt leszedték róla, vajat köpültek, friss és füstölt túrót és sajtot csak akkor állítottak elő, ha volt elég tejfeleslegük. A juhokat tavasztól őszig az esztenán tartották, ahol a bács és a pakulárok készítették el a frissen vagy füstölve fogyasztott juhsajtot, a sóval tartósított juhtúrót, valamint az orda nevű savótúrót a családok számára. A bivaly és a ló tejét is elfogyasztották.

Az ozsdolai parasztság asztalán heti egy alkalommal fordult elő friss húsétel. A mindennapok során rendszerint a disznó vágásból származó termékeket fogyasztották. Főleg a nehéz fizikai megterhelést igénylő földműves munkák alkalmára főztek hússal. A frissen készült húsételek között a paprikás, a tokány és a húslevesek (majorságleves, csorba) voltak a leggyakoribbak. Új keletű ételük a mics fűszeres fasírtrúd, melyhez hasonló étel a balkáni népeknél is megtalálható. A disznóvágás hagyományos termékei: a kolbász, a fehér hurka, bőrös hurka és véres hurka, a disz- nyófőttsajt, a tepertyő, a füstölt szalonna és a kocsonya. Újabban szalámit és kenő92