Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)

Élelmiszer-alapanyagok és ételek tárolása

asszonyok. A megtisztított cukorrépát lereszelték, annyi vízben tették fel főzni, hogy éppen ellepje. Ha megpuhult, levették a tűzről, reggelig állni hagyták, leszűrték, majd sűrűre főzték. ÉLELMISZER-ALAPANYAGOK ÉS ÉTELEK TÁROLÁSA A paraszti gazdaságban igen fontos szerepe volt a termények, a különféle élel­miszer-alapanyagok, a félkész- és készételek tárolásának. Ezért a megfelelő tárolásra nagy gondot fordítottak. A XX. század első felében a falu közepén volt egy jégverem. Télen a patakból jégtáblákat vágtak, a jégverembe berakták a lécek közé, az ott összefagyott. A jégve­rem zárva volt, de betegség esetén lehetett jeget kérni a megbízott embertől. Az ozsdolai parasztházak alatt pincék voltak, az egész ház alatti részre kiterje­dően. Ott tárolták a krumplit, a zöldséget, a hordóskáposztát. A répa be volt rakva rendre, nagyság szerint, homokkal volt borítva — méteres halmok alatt várakozott a sok sárgarépa. A petrezselyem és a zeller ki is hajtott, így a friss zöldjét télen sem nélkülözték. A krumplit ászokba rakták: ez deszkával elkerített pincerész volt. Külön re­keszben tárolták a válogatott, nagy méretű krumplit, külön volt a piros krumpli, az ültetni való és az apró, állatoknak való. A fehérkáposztát és a karalábét gyökerestől húzták ki, a pincében deszkaládák­ban tavaszig elállt. Almaászok is volt a pincében: négy léc lógott, a két lécdarab közé, a deszka­polcra szalmát tettek, oda rakták egyenként, szép sorjában az almát és a körtét. A kenyeret nem a kamrában, hanem a pincébe tárolták, mert a pince nedves volt, s nem száradt meg a kenyér - le volt takarva. A sarjútartó a csűr mellett volt, oda a sarjú, azaz a második kaszálás széna ke­rült. A vadalmát itt tárolták: a sarját félrehúzták, és a vadalmát beleömlesztették, két -három zsákkal, s a szénával letakarták. A padláson tárolták a gabonát: hordóban vagy hambárban. A hambár három­négy méter hosszú, két méter széles fa tároló eszköz volt, melynek két méter széles rekeszeibe öntötték a búzát, az árpát és a zabot. A rozsot külön tárolták, mert azt gyakran vitték őrölni - mivel a rozskenyér volt a leggyakoribb. A hagymafüzéreket a zabban tárolták, 24-28 fej volt felfűzve egy sorba. A tavaszi és nyári használatra félre tett vöröshagyma volt a zabba téve, az őszi és téli felhasználásra a kamrában tartották. Télen a füstölt húsokat is a padláson akasztották fel. A füstölt húst tavasz- szal papírzacskóba csomagolták, a légy ellen bekötötték szorosra, és a kamrába vitték. A kamrában volt a téli vöröshagyma, a fokhagyma - füzérekben csüngött. A tojást kosárban tartották, a télre eltett tojásokat sóban igyekeztek tartósítani. Ugyanis a baromfi nem kapott tápot, így csak március-áprilisban kezdtek el tojni. A későbbi­ekben sós vízben igyekeztek frissen tartani a tojásokat: két-három hónapig tudták így eltartani a tojásokat. Egy ötliteres uborkásüvegbe beletették a tojásokat, 5-6 kanál sót, vízzel felengedték. A száraztészta a kamrában volt felkötve zacskóban. Mivel télen nem volt elég tojás, aki tehette, a száraz tésztát előre elkészítette, há­80

Next

/
Thumbnails
Contents