Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Tartósítás, tartós étkezési alapanyagok
TARTÓSÍTÁS, TARTÓS ÉTKEZÉSI ALAPANYAGOK88 Aszalás A gyümölcsök egy részét aszalással és lekvárnak megfőzve tartósították hagyományosan, a befőzés újabb keletű tartósítás. Az utóbbi évtizedekben egyes gyümölcsöket a mélyhűtőben teszik el a téli és tavaszi felhasználásra. A gyümölcs aszalásának hagyományos helyi eszköze a lésza. Ez egy vesszőből font tábla, amire ráöntötték az aszalni valót. így szikkadt a gyümölcs az udvaron a napra téve vagy a padláson. Mások a napon aszalt gyümölcsöt a kenyérsütéskor a meleg kemencében aszalták tovább, a kenyér kisülése után. Szárított növények teáknak Ozsdola népének mindennapi itala volt a reggelire fogyasztott burjántea, mely különféle szárított levelekből, virágokból, bogyókból készült - s ezeket az alapanyagokat az emberek maguk gyűjtögették, kertjükben maguk termelték meg, illetve kisebb részben vásárolták. A burjántea összetevői között megtalálható a mentalevél, az eperlevél, a szederlevél, az egérfark vagy cickafark, a hársvirág, a csipkebogyó, a kamillavirág, áfonyagóré, málnagóré. Köménymag mindig volt a háznál. A cickafark a gyógynövények királynője — tanította Felcser Erzsébetnek az édesanyja. Ha a gyermek lázas volt, burjánteával megitatta, egy zsákot belülről behintett rozsliszttel, a gyermeket meztelenül beleállította, majd belefektette - s hamarosan elmúlt a láz. Lekvárok Ozsdolán a szilva régóta megterem, minden nyár végén készítettek a házaknál szilvalekvárt. A szilvalekvárt hagyományosan üstben főzték, cukor hozzáadása nélkül. A nagyméretű sárgaréz üst igen becses tárgy volt a családban, nem is akadt minden háznál, de kölcsönadták egymásnak. Hosszú, nyeles fakanál tartozott hozzá. A lekvárfozés közös munkaalkalom, kalákában végzett munka volt. Először összeültek az asszonyok kimagozni a szilvát. Utána beletették az üstbe, s azt folyamatosan kavargatni kellett. Hagyományosan cukor hozzáadása nélkül készül, napjainkban azonban azt is tesznek hozzá. A szilvalekvár főzése egy egész napot igénybe vett: reggeltől estig főzni kellett, állandóan kavargatták. A sűrű lekvárt cserépedényekbe tették, s papírral kötötték le. Szilvadzsemet már a XX. század első felében is főztek. A dzsem esetében a gyümölcsöt cukorral főzik egybe. Ünnepi ebédhez használják. A szilvalekváron kívül főleg az ugyancsak helyben termett sárgabarackból is lekvárt főztek, cukorral. A tartósítás erdélyi hagyományairól: BALÁZS Márton 1942. 135-139., BOGNÁR Anikó 2007. 164- 165, 167-169, 170-171., KÖVI PÁL(szerk.) 1998 149-152. 72
