Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
Csemegék
val megkenték, végül az egyik pogácsa tetejére sót, a másikra cukrot szórtak, és megsütötték. A tepertyős pogácsát úgy is sütötték, hogy a tésztamasszába beledolgozták a darált tepertőt. A háziasszonyok általában nem használnak szakácskönyvet a mindennapi sütés-főzéshez, de az édes tészták és sütemények készítésekor és a befőzésekhez gyakran követik a szakácskönyveket, az újságok receptjeit. Szinte minden háznál találhatók kéziratos receptes füzetek, melyekbe azt is bejegyezik, hogy kitől kapták az adott receptet. Kialakultak „helyi jellegű” sütemények, melyek szakácskönyvekben nem szerepelnek, hanem tapasztalati és kéziratos formában válnak széles körben ismertté és kedveltté, egy-egy kreatív háziasszony alkotásaként. Ilyen sütemények Ozsdolán a Réka-tészta, a Babi-tészta, a pityókás tészta, a keksz-szalámi, a vendégváró kavart tészta, a vajkrémmel töltött mézes lapok, a diós kosárka, a hólabda - ez utóbbi nem egyezik meg a labdaformájúvá hajtogatott, sütőgömbben olajon kisütött, majd porcukorban megforgatott csörögetésztával. A hólabda úgy készül, hogy vajat és tojást kell kikavarni porcukorral, kakaó, liszt és víz hozzáadásával két tésztalapot sütni. Liszttel, tejjel pépet főznek, majd vajat tesznek hozzá. A két megsült tésztalap közé kerül a főtt krém, a tészta oldalait is megkenik vele, majd kókuszreszelékkel fedik be. A Pál Emma családjában kedvelt pityókás tésztát a családi receptes füzetben „a nagymama receptje”-ként tartják számon. Áttört főtt pityóka, zsír, liszt, tojás fel- használásával készül a tésztája, majd három részre kell osztani, az egyiket kakaóval ízesítik. A tepsi aljára a fehér tésztalap kerül, lekvárral megkenve, majd erre a kakaós lap, ugyancsak lekvárral megkenve, felülre pedig a másik fehér lap. A megsütött, még forró tészta tetejére tojásfehérjéből és porcukorral kikevert mázt kennek. CSEMEGÉK Az ozsdolai paraszti nép asztalán az édes és sós tészták és a sütemények fogyasztására viszonylag ritkán, csak ünnepi alkalmakkor került sor. De a mindennapok során is megtalálták a módját a csemegék fogyasztásának. Csemegének számított a nyers málnával, szederrel, szamócával, áfonyával együtt fogyasztott, lehetőség szerint édesített puliszka. Télen aszalt gyümölcsöt csipegettek nyersen vagy megfőzve. Az erdőt-mezőt járó emberek és gyermekek is gyakran találtak csemegének valót: vadon termő gyümölcsöt, diót, mogyorót, csipkebogyót, kökényt, sóskát, akácfa virágát, papsajtot. A papsajtot, a kerek levelű mályva sajt alakú termését a gyermekek rágcsálták. A vadkomló a réteken nőtt, fel volt futva a fára. A virágát leszedték, tarisznyába tették, és hazavitték. A kalákában kínálták. Ha találtak kenyérgombát, nyersen azt is elfogyasztották. A vadméhek kirablása útján lépes mézhez is sikerült hozzájutni, melyet tarisznyában vagy ebédhordó edényben, kannában vittek haza. A kinyomkodott lépes mézet kenyérrel csemegézték. 70
