Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A tea és a kávé - Levesek, mártások, főzelékek
A XX. század közepéig magyar családoknál az almalevest tárkonnyal ízesítették, nem tejfölözték, és csak ritkán tellett arra, hogy édesítsék. A gyümölcslevest nyáron és ősszel friss gyümölcsökből, télen többnyire kom- pótból készítették. A megfőtt leveshez liszttel kevernek eresztéket, és cukorral ízesítik. Általában almás tészta mellé főzik. Aszalt gyümölcsökből (meggy, szilva, alma, körte) való levesekbe meggy hiányában som is kerülhetett. Az ilyen gyümölcsleveseket olajon vagy zsíron lisztes rántással sűrítették. Ha a családnak volt birsalmafája, a friss gyümölcslevesbe is került birsalma, télen pedig birsalmabefőttből tettek egy keveset a vegyes gyümölcslevesbe. Főzelékek A XX. században legismertebb főzelékek: a pityókatokány, azaz a krumplipaprikás, a töltött káposzta, a töltött paprika, a savanyúkáposzta-főzelék és a gombapaprikás. A bojtos káposzta a románok asztalán különösen téli és a tavaszi időszakban, a húsvét előtti hathetes böjtben fordult elő gyakorta, melyet főleg savanyú káposztából főztek. A töltelékbe káposztát, murkot, hagymát tettek őrölve, valamint rizskását, borssal és sóval fűszerezve. A töltött káposzta ünnepi étel volt hagyományosan, mindhárom fő ünnep alkalmával, melyhez a románok kalácsot fogyasztottak, a magyar családoknál pedig kenyeret. Ez az étel egyfelől praktikus volt, hiszen előre el lehetett készíteni, az ünnep napjain nem adott munkát a gazdasszonynak. Másfelől húsételnek számított, igaz, viszonylag kevés hússal. Viszonylag olcsón elő lehetett állítani - így nagyobb mennyiséget is könnyen meg lehetett főzni a népes családnak. Ozsdolán a hagyományos munkarend úgy kívánta, hogy a töltött káposztát szombatonként főzték meg. Télen ez volt vasárnapi ebédre. Lakodalom és ünnepek fő étele. A lakodalomban egy nagy csíki fazekat, cserépfazekat töltöttek meg vele. Hozzávalók: savanyított káposzta, vöröshagyma, darált disznó- vagy marhahús, szalonna ledarálva, árpakása vagy búzakása - az 1950-es évektől rizs, őrölt fűszer- paprika. Egy fej vöröshagymát jó apróra kell megvágni, majd zsíron megdinsztelni, és fűszerpaprikát adni hozzá — a tűzről félrevéve. A rizst vagy korábban az árpa- vagy búzakását, azaz a héjas szemes gabonát máktörő mozsárban megtörték, majd kivették belőle, kézzel eldörzsölték, a héját eldobták. Ezt háromszor-négyszer kellett megismételni. így készítették elő a kását a főzéshez. A fazék fenekére apróra vágott káposztát tettek, egy falás húst és szalonnabőrt. Erre rakták rá a töltelékeket, s a tetejére egy kis zsírt tettek. A füttő tetejére, a cserépből rakott kályha platnijára helyezték a fazekat, amit hamu és égő szén vett körül, ezeket cserélték is, emellett természetesen alul fűtötték a tűzhelyet. A platni hátsó részén, lassú tűznél háromnégy óra alatt főtt meg. Rotyogva, pöszörögve kell főzni. Ma máshogy készül: a töltelékhez tojást is tesznek, és rizst adnak a töltelékhez. Tóth Mária konyháján így készül: 56
