Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A tea és a kávé - Levesek, mártások, főzelékek
kevés zöldséget szoktak adni hozzá: sárgarépát és friss fejeskáposztát. Az a legfinomabb leves — s a lelke a káposztalé, savanyú káposzta tevével savanyíccsák, de az, ami benne fő, az egy kevés fehérkáposzta, csak az iziér’. Az agy darabokba’ fő meg benne, és sok húsgombóccal készül — az finom dolog — emlékezett Mátyás Ágoston. A disznótoros káposztalevest a román disznótorban főzik, első fogásként kínálják, melybe kockára vágott húsdarabokat tesznek. Van, aki teszen murkot, van, aki nem teszen, s káposztalevet tettünk hozzá s kását. A fokhagymás cibereleves savanyú leves, melynek alapjellegét a benne megfőtt füstölt szárazkolbász, a fokhagyma, a tárkony és az ecet adja. A vízben felteszik az apró kockára vágott füstölt kolbászt főni, három gerezd fokhagymával és tárkonynyal. Majd néhány felvert tojásból egy palacsintasütőben egyszerű tojáslepényt sütnek, ha megsült, kockára vágják, és félre teszik. Majd egy tojás és tejfellel hozzáadásával eresztéket kavarnak ki, belekeverik a megfőtt lébe, és ecettel savanyítják. Végül a palacsintadarabokat beleteszik a levesbe, egyet főtt, egy zobbanás - és tálalható. Kásalevesek A hagyományos kásalevest búza- vagy árpakásából főzik, újabban rizzsel készül a zöldséges kásaleves. A búzát vagy az árpát előbb beáztatták, majd mindaddig törték, míg teljesen le nem vált a haja, majd a haj nélküli darát megszárították. Ezután használták fel főzéshez. Először a zöldséget megdinsztelték, majd felöntötték vízzel, és beletették a kását. A román családoknál gyakori bojtos leves volt a kásaleves zöldségesen, olajjal főzve. Rántott levesek Kenyérleves Köményleves, köménymagleves köménymaggal ízesített rántott leves, pirított kenyérkockákkal a mindennapos levesek közé tartozott. Télen-nyáron gyakran fogyasztották. Először a lábasban egy fej vöröshagymát tettek fel vízbe főni, majd zsíron liszttel rántást pirítottak, s ezt hozzáadták. A köménymagot egy csuporban odatették a kályhára pirittani, pergelődni, majd egy kis vizet öntöttek hozzá, és megfőzték, a lábasba átöntötték. Egy palacsintasütőben, zsíron megpirították a kenyérkockákat is — ez volt a levesbetét, melyet tálaláskor adtak a leveshez. További változata szerint először egyszerű rántás készül, külön megfőzik a köménymagot, egy hagymával és petrezselyemlapival, a rántást felengedik a megszűrt lével, amelyben egy-két tojást elkevernek. A sütőben megpirítják hozzá a kockára vágott kenyeret. Tálaláskor a tányérba tett kenyérkockákra merték rá a levest. Az 1920—40-es években a Borbáth családban esős időben ez volt a reggeli, amikor mindenki otthon volt. Vacsorára is gyakran előfordult. 51
