Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A hús
záadják a fűszerpaprikát. Ugyanis a pirospaprika íze és színanyaga a meleg zsírban érvényesül leginkább, de a forró zsírban megkeseredik. A paprikásban hosszú lére eresztve fő a húsféleség, a pörkölt elkészítésekor a húst pirítják, majd rövid lére eresztve főzik, végül lisztes-tejfölös habarással nyeri el jellegzetes ízét. A tokány esetében pedig a csíkokra vágott húst saját levében, hagymával és borssal ízesítve főzik meg, eredetileg fűszerpaprika nélkül. A tokány román eredetű szó, a tocáná ’egy fajta pörkölt, puliszka’ értelemben használatos. A román szó a toca ’aprít, vagdal’ szó származéka, s eredetileg az erdélyi regionális köznyelv szintjén élt, majd az egész magyar nyelvterületen elterjedt a vendéglátóipar révén.44 Eredeti jelentése: ’pásztorok zsírban eltett, hónapokig is elálló húsétele’.45 A román konyhából átvett mics marha-, sertés- és birkahúsból vagy csak marha- és birkahúsból, marha- és sertéshúsból készül: a ledarált, fűszerezett (fokhagyma, paprika, bors, porrá tört csombor) húsból kis szögletes rudakat formáznak, és tepsiben, rostélyon vagy forró olajban megsütik. A mititei vagy röviden mici a románok fűszeres fasírtrúdja, mely a Balkánon a szerb roston sült fasírtrolóval (cevap- cici, csevapcsicsa) rokonítható.46 Általában mustárral és kenyérrel fogyasztják. A majorság A XX. század közepéig, a hagyományos paraszti gazdálkodás idején vasárnap és ünnepi alkalmakkor került baromfihús az asztalra. A magyarok körében a majorságleves jelentette az ünnepet. A román csorba ugyanaz a rangjelző étel, mely készülhetett baromfihúsból is. Ünnepeken és vendégváró hétköznapokon tálalták. A leveshúst pedig főve vagy átsütve a leves után tálalták mártással, főzelékkel, illetve köretekkel. Az ozsdolai magyar gazdasszonyok a tyúkhúsból levest főztek, sóba főttet, a csirkéből paprikást vagy bécsináltat. Ha tyúkot vágtak, az aprólékból vagy leves készült, vagy paprikás lett belőle, jó bő hagymás alappal - ez utóbbi esetben a vér, a máj és a zúza is belekerült. Ha húsleves készült, a vért reggelire kisütötték hagymás zsíron. A XX. század közepétől a lakodalmi étrendbe bekerült böff (beuf) nevű francia salátába - mely a kockáravágott leveszöldségekből készült — szokás volt beletenni az apróra vágott mellehúsát is. A liba- és kacsasült s a csirkepaprikás mellé sóskamártást főztek. A pulyka húsából húslevest, paprikást vagy a darabolt húsokból sülteket készítettek. A ruca, azaz a liba húsa is kedvelt, melyet levágás előtt két hétig tömni kellett, hogy szép kövér legyen: levágás előtt reggel és este meg kellett tömni kukoricával, azt meg kellett rekeszteni, mindig van víz előtte, az nem eszik utána egész nap, s vizet kell neki tenni. A tömött rucának nagy a mája. 44 BENKŐ Loránd (szerk.) 1976. 933. 45 BAKOS Ferenc 1982. 426. 46 A mititei román szó jelentése ’picikék’. 35
