Bereznai Zsuzsanna: Népi táplálkozási szokások Ozsdolán - Libelli Transsilvanici 6. (Kecskemét, 2010)
A mindennapok és az ünnepi alkalmak táplálkozási rendje
A kaszálón reggeliző embereknek szintén túrós puliszka járt, s uzsonnára a kaszásnak füstölt szalonnát vagy füstölt libahúst, libaszalonnát, libatepertőty adtak kenyérrel, vöröshagymával. A pityókaszedés alkalmával szalonna és kenyér mindig volt, a gyermekeknek katonákat csináltak, hogy jobb kedvvel egyenek. De ha nem volt már szalonnája a családnak az őszi (októberi) munkán, szilvát ettek kenyérrel: a pityókaszedéskor parazsat szítottak, a szilvát beletették a forró hamuba, s amikor meghűlt, azt ették kenyérrel. Ebédre főtt ételt kínáltak: túrós levest vagy erdei pityókalevest vagy gombát szedtek - ugyanis vittek magukkal üstöt is, melyben megfőzték az ételt. Az ebéd egy- vagy kétfogásos lehetett, attól függően, hogy milyen munkák voltak soron, otthon vagy a mezőn, a kaszálón étkezett-e a család. Az 1920-30-as években a nagygazda, adventista Borbáth családban az volt a szokás, hogy a kisleány hordta ki a frissen elkészült ebédet a mezőre. Az ebédhordó kancsó ban levet vitt: többnyire paszulylevest (száraz- vagy zöldbabból) vagy krumplilevest. A ruhába kötött tálban általában tészta volt: mákos metélt, túrós metélt vagy lekváros (szilva) metélt. Az aratóebéd rendszerint zöldséglevesből és mákos lőnyé- böl állt. A pityókaszedéskor azonban a mezőn főzték meg az ebédet: vittek ki üstöt, abban készült a hajában főtt krumpli (sós vízben főzték meg), melyet mindenki magának hámozott meg, melyhez paradicsomot, paprikát és hagymát vagy pedig szilvát és almát fogyasztottak. Manapság, a pityókaszedéskor úgy mennek ki a mezőre az emberek, mintha menyegzőre mennének: rántott húst, szalámit, szalonnát, paradicsomot, paprikát, hagymát, uborkát, kávét és bort is visznek magukkal. A szénakaszáláskor az egész család az erdőbe ment szénát csinálni — azaz egy-két hétre az egész család - mint a fél falu - kiköltözött a hegyi tisztásokra, s ott aludtak a csillagos ég alatt a szénán. Csináltak kinn tűzhelyet is: az üstöt a gúzsba nevű faszerkezetre akasztották. Egyszerű ételeket főztek ebédre: főtt tésztákat, töltött paprikát. A tehenet is kihajtották magukkal, ott fejték, és az üstben főzték fel a tejet. Az erdőben pedig gombát szedtek, s helyben a legkülönfélébb gombaételeket készítették belőlük. Bögözi Gyárfás családjában az 1930-as években az apa és a két fiúgyermek a szénakaszálás alkalmával kinn hált az esztenán, ahol egy tűzhellyel ellátott, deszkával fedett fabódé állt. Szekérrel mentek fel a hegyi kaszálóterületre, s magukkal vitték az élelmet és a főzéshez szükséges alapanyagokat is: egy 4-5 kilós kenyeret, 2 kg szalonnát, 1 kosámyi (5 kg) pityókát, 1 kg vöröshagymát, 2 kg fuszulykát, málé- lisztet, túrót gyócstarisznyába’, száraz laskát acskóba', lesüvet disznóhúst, ha volt, kolbászt, valamint sót, paprikát, borsot. Reggelire megittak egy pohár pálinkát, s a földön vagy egy csutakon, azaz fenyőfarönkön ülve túrós máiét vagy rántott tojást szalonnásan fogyasztottak. Ha volt tehén, tejes máié is készülhetett. Frissen szedett őszi (áfonyagóré, málnagóré) levelekből teát főztek. Az esztenán főzték az ebédet is: egy jó fazék pityókalevest füstölt disznyólábbal vagy friss báránycombbal, vagy pedig ahhoz hasonlóan fuszulykaleves készült, máskor laskát főztek túrósán. A laskát vízen őrölt lisztből gyúrták.1" Vacsorára szalonnát ettek kenyérrel, málnalevélből 9 10 9 Az adventista családok sertéshúst nem fogyasztottak, füstölt szalonna és kolbász helyett füstölt libahúst, szalonnát, illetve tepertőt ettek. 10 ’a vízimalomban őrölt liszt’ 12
