Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Függelék
Végeztük ezen egyezésnek megmaradásáért, hogy megye gyűlésében minek- előtte bírságnak italához kezdene a megye, minden dolgokat Isten s az igazság szerint igazítson, hogy részegen ne láttassanak törvént tenni. Ekképpen, ha valaki a dolgoknak tilalma szerint bírságon marad - tudniillik amely dolgokról tilalmat tésznek az egyházfiak —, aki meg nem tartja: asztalterítésen maradjon, megbizonyosodván, hogy ő dolga. Mely megbizonyosodott dologért ha az asztal-térítő ember pert indítana, bírságon maradjon. Anno die ut supra notatis Galambfalvi András m[anu] pr[opria] orthodoxus prosenior, a berekeresztúri nemes ecclesia szentegy- házbírái és -fijaival együtt. Mivelhogy az úrnak napját tartozik a keresztény ember Istennek jó formán szentelni, józon elmével, innét régi törvénye a megyének, hogy szombat estvéjén semmi praetextus alatt senkinek ne légyen szabad dorbézolni, kalákázni és táncolni. Jegyzet: 1MREH István 1983. 279-285. 3. Berekeresztúri jogszabály 1650-ből y Istvánfí Péter, és Só Mihály, mind ketten Marus székben Bérében Lakó Nemes Személiek, és az ide aláb megh írt dolgokban fogot közbírák vagyunk. Adgiulc tudtára mindenek[ne]k az kiknek illik az mi ielenvaló levelünknek rendében, hogi in hoc Anno praesenti 1650. die 15 Mensis May. Mikoron volná[n]k ezen Marus székben Berekereszturat Nemzetes és Vitézlő Keresztúri István Ura[m] házánál Égi részről ielen lévén maga Keresztúri Istvá[n] Ura[m], Ugian Berekereszturat lévő jobbágival Egiütt, más részről penighlen Ugian az megh neveszet Kereszturat lakó Nemes és Szabad renden lévő személiek. Keozönséges égi akaratból ielentek eő k[e]g[yel]mek mi előttünk, hogy az falunak törvénytelen és rendtartatlansága miat az falu határában lévő füvekből Gabanákból, és minden egiéb haszonvevő heliekből, mind penigh egiéb makkos erdeőkből giümöltszökből sok károkat és boszúságokat szenvednénék egymás miat, melliet eő k[e]g[yel]mek el akarván ennek Utánna magoktól távoztatni. My előttünk tőnek illien állandó örökös végeszést falu határának megh tartásának dolgából. 1. Az mely erdőt közönséges akaratból tilalmas[na]k fogh az falu teörvény az ki falu híre nélkül abba[n] belé megien fát vágh benne, vagy megh niézi, vagi makiát szedi, avagy czak aszszú fátis bellőle hozna éppen egészszen az falu bírságá[n] el maradgio[n] az három forinton, és az szerint megh is büntetődgiék, érette, mind anyiszor, valamenyszer belé megien és falu tilalma ellen cselekszik. 2. Szőlő, és egiéb giümölcz hordás is ezen felliül megh írt büntetés alat légien. 3. Az giepű kerteket is kinek kinek tartozzék a’ Bíró megh mondani hogy meghcsinállia, ha elseő jeléntésére megh nem Czinállia, 16 pénzre büntetődik az giepűs ember, 3szor pedigh 24 pénzre, ha mindenkor ez illien giepű kerülésre özve n[em] giűlhetne is az falu, a’ Bíró esküttivel edgiüt büntetthesse megh az konak embert, az szőlő giepűket ide nem értvén. 4. Mivel az határnak szűk voltáért az vonó marháiokat a’ tilalmasokba[n] kél tartaniuk, és őrzeniek, arra kinek kinek oly gondviselések legyen, hogy senkinek 74
