Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Gazdálkodás az egyházközség földjein
az hellyet meg nézvén hogy Nagy meredek volt nem nyúlt hozája én a ’ kérdésekre egyebet vallani nem tudok. ” ’°3 A későbbi idők papjai, és nyilván az egyházközség tagjai is szükségét érezték annak, hogy az egyháznak szőlőterülete is legyen. Az 1869-es esztendő elején már szőllőültetésről döntött a presbitérium. A Cinterem allyán lévő 420 Dől nagyságú területet szemelték ki a telepítésre, a „tetején két rend szilvafát tartván". A szőlő egyik fele a pap, a másik pedig a tanító használatába került. Ezt azzal a feltétellel bocsátotta a presbitérium a rendelkezésükre, hogy ,,a' pap Pünköst - uj búza sengéjén és Advent l-ő vasárnapján — a mester pedig karátson böjtfő és Húsvét Communiojin az Urasztalára kívántato bort három három kupát ki állyák - most előre a ’ megyebéliek köz erővel munkályák a ’ pap része nyűgöt i széle 15 s fél also felső szélességbe — a' mester része a’ külsőn keleti széle 12 s fél öl also szélességbe a ’ Czinterem kapura. ” 304 305 306 A Cinterem oldalán lévő papi és mesteri szőllők az 1870-es évek közepén még mindig karózatlanok voltak. Ezért határozott úgy a megye, hogy a lelkész és a tanító részére ,, 300 karóra való Cserefa adassák a' Megye erdejéről”:'"5 Az egyházközségi erdők haszna Fák, ágak, fű Az egyházi tulajdonban lévő erdők állapotára a felsőbb egyházi hatóság is felügyelt. Favágási szándékkal az espereshez kellett az egyházközségnek fordulnia. 1867 novemberében jegyezték fel, hogy ,,a’ Megyének van a' Béréi határon Násza nevű helyen egy néhány nyeső gyertyánfája melynek ága múlhatatlanul lenyesendő lenne, erre nézve Hat ár őzt at ott: Noha a’ vidéki Egyházi Tanáts engedélye nélkül a’ megye erdejéből fát eladni tilos, mivel ez oly csekélység hogy alig lesz három, négy szekeretske vessző, a’ Megyebirofolyamodjon a’ Tiszteletes Esperes Úrhoz és onnan nyerendő engedély mellett le vágatván a' megye tagjai által adattasson el árrverés utján a ’ helyszínen fizetendő készpénzért. " ,06 Ha az engedélyt megérkezett kezdődhetett a munka. Például 1879. november 25-én úgy határoztak, hogy „az egész két megye tagjai a’ mai napon szollíttassanak meg — ha az idő kedvezőtlen lenne azután az alkalmas időbe hajtassák végre — a ’ Megyebírák a’ vágókat egy egy portzio pálinkával és kenyérrel lássák el — a’ meg nem jelenők pedig személy szerént naponként 25 xrig büntetődjenek. ” 307 Az egyházi ingatlanok körül megrongálódott kerítések kijavításához szükséges vessző és karók kivágására 1875 tavaszán megbízták a megyebírót, hogy vegyen maga mellé néhány presbitert és egyházfit, majd a megye erdejéből szerezzék be a nyersanyagot.308 30:1 EREMVIGY. Ek. ir. 1802. 3(14 BEKEP1. PJ. 1856-1892. 39-40. p„ 1869. január 16.; 1869. február 19. 305 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 72. p., 1876. február 27. 306 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 30-31. p., 1867. november 24. 307 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 93. p„ 1879. november 25. 31,8 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 67. p„ 1875. március 9. 62
