Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség ingó és ingatlan javai
„A ’papi gabonásra 20 szál 3 ölös deszkáért szálát 25 xron véve ” „A ’ gabonásra 20 szál léczért szálát 11 xron véve" „ Ötszáz létzszegért százát 20 xron véve ” „Nyoltz ezer zsendelyszegért ezer it 40 xron véve " ,,A ’ gabonást, s ’ pajta tornátzát megkészítő átsoknak kötlevél szerént adtam " „A ’ gabonás és pajta tornátza épít lésekor 29 nap az átsoknak öt és fél kupa pálinkáért kupáját 40 xron fizetve adtam " ,,A’ pajta tornátzához talpakot, kapu zábét, hídlás deszkát faragó egyének élelmire 4 A kupa pál kupáját 40 xra véve ” ,,Asztag lábak levágása, kifaragása, felállítása alkalmával költöttem a ’ dolgosokra 3 'A kupa pálinkát kupáját 40 xr fizetve ” ,,Egy kapura vas sarokért” 5 forint 2 forint 20 krajcár 1 forint 3 forint 20 krajcár 10 forint 15 krajcár 2 forint 20 krajcár 1 forint 80 krajcár 1 forint 40 krajcár 30 krajcár Sütőház, árnyékszék 1868. október végére a lelkész telkén álló sütőház és árnyékszék rogyadozó állapotba került. A szóban forgó építmények javítására Istvánfi Zsigmond vállalkozott. Minden munkanapra kért 40 krajcárt, 3 porció pálinkát, „míg tart a’ dolog a' szükséges kenyeret" és a megye tagjai közül megfelelő számú segéderőt.138 A sütőház építése során keletkezett hulladékot a megye értékesítette. A forgácsot 2 forint 10 krajcárért Gergely Lajos lelkésznek, a rossz zsindelyt 90 krajcárért Kosa Istvánnak adták el az árverésen.* 159 1880 őszén, a papi telken lévő sütőkemence volt omladozóban, ezért megújítására Kálai Sándort fogadta meg az egyházközség 1 forint 20 krajcárért.160 Csűr” Erdélyben csűrnek nevezik a szálas gabona elraktározására szolgáló gazdasági épületet. A berekeresztúri papi udvaron lévő csűr szalmafedelét a XIX. század közepére megviselték az időjárási viszontagságok. 1860 nyarán vált aktuálissá megjavítása. Akkor döntötte el a presbitérium, hogy „a’ papi telken lévő csűr fedessék meg 'sup fedéllel s’ létzei a’ szükségeségig ujíttassanak meg". A munkára két helybéli lakost, Kosa Jánost és Szabó Andrást kértek fel. Az ő kötelességek volt a „csűrt egyenes állásba tojatni”, „illendően megkötni", ,,a’ megye erdejében a' létzeket segédekkel meg vágattatni, ön magok meg faragva a’ régi létzekkel együtt meg létzezni", és a „megye ’supjával jo móddal megfedni”, továbbá a „papi csűrös kertbe járó kaput csinálni". A kellő „matériáiét” az egyházközség biztosította. A mun,5,< BEKEPI. PJ. 1856-1892. 36-37. p., 1868. október31.; 1868. november9. 159 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 37. p., 1868. december 3. 160 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 99. p., 1880. november 9. 38
