Kothencz Kelemen: A berekeresztúri református egyházközség működése a XVI-XIX. században - Libelli Transsilvanici 2. (Kecskemét, 2007)
Az egyházközség irányítói, tisztségviselői
A harmadik osztálybeliek voltak az egy vékások. Nekik az egy véka gabona egyik felét búzából vagy kukoricából, a másikat pedig zabból kellett adniuk. A legalsó, tehát a negyedik osztály volt a fél vékások csoportja. Ide az özvegyek tartoztak, akik a fél vékát búzából és zabból adták, 2/3-1/3 arányban. A felsorolásból láthatjuk, hogy a legtöbb kepét fizető első osztálytól lefelé feleződött a beszolgáltatás mértéke, ugyanis a két kalongya fele az egy kalongya, ami kb. 2 véka búzát jelentett. A fában bővelkedő erdélyi tájakon élő hívek gyakran fakepével is adóztak, egyes településeken házaspárokra szabottan, máshol pedig együttesen.73 Bereke- resztúron 1864-ben az összes adózó 3 öl bérfát adott 15 forint értékben. Előfordult, hogy az egyháztagok késtek a papi és tanítói bér befizetésével, ilyenkor az egyházközségi erdőből nyújtott segítséget a megye. Például 1876 novemberére, a nagy hideg ellenére a lelkész és a tanító még nem kapta meg a fakepét, ezért a presbitérium elhatározta, hogy a lelkésznek „2 szekér fára Zádakosba a’ Megye erdején veszendő egy almafa és egy köríve fa jeleltessék ki’’, a tanítónak pedig „a’ Magyarosi határ szélbe a' Megye erdeje tetején veszendő egy alma és két köríve fa kijegyeztetett... ” 75 76 1870 telén a berekeresztúri tanítói állás megüresedett. Ennek orvoslása végett a megyebíró azt terjesztette elő, hogy: „állandóbb és az ügynek inkább megfelelő értelmesebb tanítót nyerhessünk megyénkbe, minden marhás gazda egy értelembe 8 vékás szántóföldét minden évbe megszántyák - azon szántokon termett termesztményt béhozzák az iskola tanítói lakra illő ellátás mellett - mely fizetés jobbítást minthogy eddig szokásba nem volt a ’ szántás, sem behordása a ’ terményeknek - tessék a ’ mostani környül állásokhoz alkalmaztatva azon meg győződésből hogy a ’ gyermektanítás téli nyári fáradozás felsőbb rendeletből kötelességévé tétetődött a ’ kor kívánatára miis haládatosságbol ígérjük az írt segedelmezést és minden évbe a ’ mesteri jószágon gyűlt trágya időnkénti kihordását elválalyák. ” A presbitérium elfogadta a javaslatot, bár megjegyezte, hogy az évenkénti trágyakihordás csak annyival nevezhető fizetésemelésnek, amennyivel egy marhás gazdára egy szekér trágyánál több esik, mivel a canonica portio szerint a papnak kettő, a mesternek pedig egy szekér trágyát vinni minden marhás gazdának törvény szabta kötelessége.77 Ha a tanító fizetségeként valamelyik egyháztag szemetes gabonát adott, akkor a presbitérium vizsgálatot indított az ügyben. 1874 decemberében a presbiterek megvizsgálták Domokos Sándor tanítói bérként beadott „gazos” gabonáját, amit csak 4 kupára becsültek, ezért 12 kupa pótlására szólították fel.78 79 Az időjárási viszontagságok időnként a berekeresztúri határt sem kímélték. Ilyen esetben néha előfordult, hogy a presbitérium bizonyos engedményeket tett az egyházi adófizetés terén. Például az 1881. évi nyári jégeső után úgy döntött az egyházközségi tanács, hogy minden gazda, aki szalmás gabonában szokta fizetni egyházi adóját, az említett évben terméséből kalongyánként mindössze egy véka „tisz- teséges kenyérnek való rostált búzát adjon ”.19 75 BALASSA Iván 1996. 19. A marosszéki Lukafalván az összes adózó együttesen adott 8 szekér fát. 76 BEK.EPI. PJ. 1856-1892. 75. p„ 1876. november 16. 77BEKEPI. PJ. 1856-1892. 47-48. p., 1870. december 6. 78 BEK.EPI. PJ. 1856-1892. 65. p„ 1874. december 15. 79 BEKEPI. PJ. 1856-1892. 102. p., 1881. augusztus 7. 21
