Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
kélységem, és drága Pista öcsém, akit a Don-parti harcok, és a kárpátoki harcok után egy muszka őrnagy agyonlövetett a hadifogságban, mert nem akarta a csizmáját odaadni neki. Ez volt az első világháború utáni évek szomorú eseménysorozata. Ekkor nagyon nehéz volt az élet. Az élelmiszerek mind jegyre mentek. A jegyeket távoli unokanővérem Varga Ottika osztotta a törvényszék épületében. 1918-19-ben jött a román megszállás.44 Az udvarunkba 10-12 lovat hoztak be a román katonák. A lovak hozzáfogtak az Édesapám által ültetett cserjék tépdesé- séhez, letiprásához. Szerencsére jött egy román tiszt, akit arra kért Édesanyám, hogy vitesse el a lovakat olyan udvarba, melyben istálló is van. Erre azt mondta a román tiszt, ha ad Mamukám neki szállást, akkor elparancsolja a lovakat az udvarból. Át is vitték őket a Liliom utca 6. szám alá a Sváb Kovács féle házhoz. Oda gyűjtötték be a rengeteg szénát, szalmát. Talán ezek is 150 évig akartak itt maradni, mint a törökök? A Liliom utca 2. szám alá is gyűjtötték a takarmányt, szalmát, szénát egész a kerítés magasságáig, ahonnét egy román katona Pötyke nővéremet leöntötte egy vödör vízzel, amikor Pötyke jött hazafelé. A román tiszt meg is pofozta a tettest. Hogy el ne felejtsem, el kell mondanom, hogy kb. négyéves koromban kimentem Mamukámmal Szikrába, Muraközy Juliska nénihez. Mamukám ott is dolgozott. Ruhát igazított, vagy új ruhát szabott. Ebédeltünk, uzsonnáztunk és én ugrabugráltam kint az udvaron. Egyszer úgy estem el, hogy az államat felszakította egy kiálló téglának az éle. Vérbeborultam. Mamukám és Juliska néni bekötözték, és piros zsebkendővel kötötték fel az állam, hogy papám, - aki várt este az állomáson, meg ne ijedjen. Erre úgy emlékszem, mintha ma történt volna. Másnap vitt a Papám a Horváth doktor bácsihoz a Széchenyi térre. A doktor úr háza ott volt, ahol ma a Lordok-háza áll. Azt mondta a doktor bácsi, ha nem sírok, amíg rendbe hozza az államat, akkor nekem adja a borotvaszappan „ezüst” dobozát. Megörültem neki és nem is sírtam. Arra nem emlékszem, hogy összevarrta-e, vagy csak lekezelés után bekötözte a Horváth doktor bácsi. Én pedig, megkönnyebbülve, ugrándozva mentem Papámmal haza. Drága Mamukám sokat izgult értem ekkor is és mindnégyőnkre állandóan. Az államon a mai szent napig meglátszik a seb nyoma. Liliom utca 4. Édesanyámnak és Édesapámnak az eljegyzése 1897. november 4-én volt. Házasságuk 1898. május 21-én. Meg is van nálam a meghívó az esküvőre és utána a vacsorára a Jókai utcába. A Liliom utca 4. számú nádas házat az ezredfordulón vették részletfizetésre. A levéltáramban meg is van az adásvételi megállapodás, 44 A Szabó Pál által is megélt időszak kecskeméti eseményeiről Sándor István polgármestersége kapcsán: Székelyné Körösi Ilona, 2008. 99
