Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
SZABÓ PÁL: ÉLETUTAM Második rész Visszaemlékezések, innen-onnant (2001. március 29. csütörtök) Vannak események, melyek elraktározódnak az agy tekervényein. Vannak else- perhetetlen nyomok az ember életében. Sütő András mondta az Advent a Hargitán című népszínművében. A TV adta a múlt héten, este nyolc órától, tizenkét óráig. Nálam is és minden embernél vannak ilyen nyomok, melyeket most fel kell idézni, elő kell kaparni. Bár a költő azt mondta: „Múltadban nincs öröm, jövödben nincs remény...” De az én múltamban volt és van öröm, még akkor is, ha közbe-közbe voltak hullámvölgyek, bánatok, elkeseredés, melyeknek okai voltak. A 90. születésem napján készült egyik fényképre Marika lányomnak a következőket írtam: „Drága Kislányom Marikám! Hogy a 90. év is valami? Bizony az! Emberi sors! Boldog fiatalság, házasság, tiszta szerelemből! Derű, boldogság! Majd ború. Don, Lengyel-Kárpátok. Hadifogság! Sztálingrád, Moszkva! Gyermekáldás! Majd kettétört házasság. Újabb házasság, 35 évig szeretetben, egymás iránti ragaszkodásban. Majd második katasztrófa... Árvaság, egyedüllét. Sok lenne elmondani mi mindenen mentem keresztül. De Ti velem maradtatok!!! Sok csókkal Édesapátok”. És egy másik idézet drága kis unokáim, Beácska és Andika 2000 karácsonyára írt lapjukról: „Bizalmas szívvel járom a világot, S amit az Élet vágott, Be- hegesztem a sebet a szívemben, És hiszek újra égi szeretetben, Ilyenkor decemberben”. (J. Gy.) „Behegesztem a sebet a szívemben.” Sajnos volt az életemben behegeszteni való seb. Előfordult! De a sebet behegesztettem! És éltem, és élek tovább, mind a mai napig. És dolgoztam tovább, nyugdíjas koromban is húsz évet, 80 éves koromig. Tehát vissza kell idézni a múltat, az elseperhetetlen nyomokat, az agy tekervényein elraktározott eseményeket s mindazokat, amelyeket az Élet adott 92 éven keresztül. Nem lesz könnyű, de gondolom, nem törik bele a bicskám...Az Élet, a Sors nekem nem nagy kanállal mérte az eseményeket, az örömöt, a boldogságot, Gyermekeim, Unokáim, Dédunokáim születésével okozott maradandó szeretetet, ragaszkodást. Szóval van bőven elraktározott esemény, elseperhetetlen nyom az életemben. S mindezeket most szép sorjában feltárom, és kiegészítem az előző lapokon elmondottakat. Hangsúlyozni kívánom, hogy ezek mind megtörtént dolgok. Nincs bennük költemény. Mondókáimnál ne várjatok nálam rendszert. Mint tavasszal a hóvirág, vagy 97
