Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
rátságot, mely bennünket velük összekötött. Itt említem meg Bagi Bélát és nejét, akikkel összejártunk, Ujhidi Lacit és Györgyit, dr. Oláry Ágit, Hajnalné Marinát, Kerpesics Mártikát a drága kolleganőmet. Velük igazi barátságot tartottunk fent. Múlt időben mondtam, pedig a mai napig fennáll a barátság, de Sárikám elhunyta óta jobban összehúzódzkodok, a vacsorák is elmaradtak, de a barátság az változatlanul megmaradt. Drága Sárikám idejében is, de mind a mai napig van számos levelező partnerem, jó barátom, bel- és külföldön. Bőven van rokoni kapcsolatom, akikkel levelezek. Levelező barátaim többségben nők. Ismertetem Őket. Amerikában él leányával, vejével, unokájával Ildikó, Jámbor Izuka egyik leánya. Első férje Csereklyei, második Horváth. Ildikóval és ugyancsak Ildikó nevű leányával levélben tartjuk a kapcsolatot. Izuka leánya Ildikó minden két évben jön haza, és akkor engem is meglátogat. Hozza leánya üdvözletét. Leánya és veje mindketten a honvédségnél szolgálnak, mint tanárok. A tiszti akadémián tanítottak mindketten. Ma nyugdíjasok. Alezredesi rangban mentek nyugdíjba. Kis Ildikó még ma is tanít, mint nyugdíjas. Ildikó májrákban megbetegedett. Hét kemoterápia kezelést kapott, aminek következtében teljesen jól van. Úgy, mint előtte, mindent csinál, leányánál takarít, süt, főz. Az idén szeretne júliusban hazajönni. Jókor elkapták a betegséget! Ildikó húga, vagy nővére dr. Kovács Lászlóné Évike. Vele is levelező viszonyban vagyok. Nagyon kedves leveleket ír Ő is, akárcsak Ildikó Amerikából. Kanadában volt Tötössy Pista volt osztálytársam, akivel az 50-ik érettségi találkozón találkoztunk és igazi jóbarátságot kötöttünk, ami tartott Pista 1992-ben történt elhunytéig. Kis Ildikó is többször volt itthon férjével, leányával. Egyszer még a Kádár rendszer alatt megjelentek mindhárman. Nagyot néztünk, hogy ez hogy történhetett meg? Mire ők elmesélték, hogy a kérdőívre beírták, hogy bár Ők a honvédségnél szolgáltak, de nem katonák, hanem tanárok. így beengedték Őket. Előzőleg csak Bécsig tudtak jönni és Kovács Évikéék oda mentek ki, hogy találkozhassanak. Tötössy Pista minden évben jött haza. És 1978-tól minden évben meghívott Siófokra a kétágyas szobájába. Ott volt unokanővére is bécsi barátnőjével, de ők a Hungáriában szálltak meg. Együtt fürödtünk, napoztunk a Balaton partján. Siófok után jött hozzánk, négy-öt napra, majd ment Pestre a nagynénikéjéhez a Váci utcába, ahol én és Sárika többször meglátogattuk és együtt mentünk ebédelni. Pistához nagyon kedves emlékek fűznek. Pötyiéknél is kint voltunk a Tősben Virágh Paliékkal együtt. Jól éreztük magunkat. A következő levelezőtársam, - amint mondani szoktam barátnőm - Hingyi Henrike. Henrietta Hingyi Ernőnek a lánya. Ernővel együtt végeztem a Felsőkereskedelmit, együtt érettségiztünk és egészen elhunytéig baráti viszonyban voltunk. Rómában halt meg leányánál, 1991. évben. A Győrben történt temetés után Henrike írt egy levelet, amelyben azt írta, hogy szeretne velünk - Édesapja jóbarátjával és családjával - megismerkedni. El is jöttek még 1991-ben. Kimen91
