Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
be volt bizonyítva. Hát ilyen háttér események voltak. Különben Varga Vendel 1960-ban elnézést kért tőlem tévedéséért. De a fenti fekete leves még nem volt befejezve. Jött a lefokozásom. 1960-ban behívattak a megyei Kiegészítő Parancsnokságra, a Városházára. Ott egy bizottság előtt hallgattak ki. A bizottságban benne volt a kiegészítő parancsnok és egy tüzér százados. A kiegészítő parancsnoka, egy Lengyel nevű őrnagy volt, aki azt kérdezte tőlem, hogy ismertem-e Leányfalussy és Berényi hadnagyokat. Igen ismertem. Mindkettő bent szolgált az ezredtörzsben. Mit tudok róluk? Berényiről nem tudok semmit, Leányfalussy hadnagy úr38 pedig a Donnál hősi halált halt. Nem! volt a válasz: „hitványul elpusztult!!! Miért ment oda?” Én erre dühbe gurultam és azt mondtam szó szerint, amire még ma is emlékszem. „Nem tudom elképzelni, hogy egy két-kisgyermekes kiskőrösi tanító önként menjen a Don mellé meghalni”. Utána egy papíron mutatta az aláírásomat. Az én aláírásom-e? kérdezte. Igen az enyém, mondtam én. Ezzel a kihallgatás be volt fejezve. Majd hívattak a Honvédelmi Minisztériumba, szintén egy háromtagú bizottság elé. Ők „úriemberek” voltak. Kihallgattak és megköszönték, hogy feljöttem. A vád az volt ellenem, hogy én „k” és „h” tiszt (kémelhárító és hírszerző) voltam. Hiába mondtam, hogy én nyelveket nem beszélek és mindig hátul voltam a vonatnál beosztásomnál fogva. De itt az Ön aláírása, ami alatt ott van a k. és h. Kiderült, hogy ezt Köteles zászlóalj írnok saját magától írta. Én azt sem tudtam, hogy az mit jelent. A jegyzőkönyvet különben én diktáltam. Száz szónak is egy a vége. Lefokoztak. A főkönyvelői beosztásomtól való megfosztás és a lefokozás úgyszólván egy időben történt. Borzasztó volt ezeket átélni. Szinte letargiába estem. Végtelenül el voltam keseredve. Ami érthető volt. De 1962-ben jött a mentőöv. Megjelent a vállalatnál két úr és engem kerestek. A főkönyvelői szobában fogadtam őket. Ambrus Jenő TSz elnök és Csákányi András párttitkár voltak ők. Arra kértek, hogy menjek ki a II. Rákóczi Ferenc MgTSz-be főkönyvelőnek. Én azt nem vállalhatom, mert „pöttyös” vagyok. Az nálunk nem számít, mondták ők, és nagyon agitáltak, hogy vállaljam el. Állami dotációt is fogok kapni a fizetésemen kívül. Elvállaltam. 1962. márc. 16.11. Rákóczi Ferenc Mg. TSz., főkönyvelő Az előző fejezethez még el kell mondani, hogy 1961-ben elhunyt a Vegyesipari Vállalat igazgatója Berdó Józsi bácsi. Strasser József lett az igazgató, aki a Malomipari Egyesülésből jött utánam a Vegyesipari Vállalathoz. Azt is el kell mondanom, hogy a későbbiek során a Vegyesipari Vállalattól leváltak, önállósodtak, a Bútorgyár nagyra fejlődött, nagy gyártelepet építettek a Szegedi út mentén, a Cipőgyár Kiskunfélegyházán, az is levált, de még az én időmben építették az új gyártelepet. Önálló vállalat lett a kalocsai és a bajai konfekció és úriszabóság. 38 Leányfalussy Károly 1942. szeptemberében Urivnál hősi halált halt. 80
