Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
„ Vasgyúró tíz hónapos Paliskám kicsi fiam. ” Babcika megszólítása a nekem küldött leveleken: „Drága jó Kisszívem Paliskám! Drága (Édes) Apukánk! Az én megszólításom: Drága kis Babcikám! Édes Anyukám! Fentiekből kitűnik, hogy milyen lelkiállapotban éltem és éltünk mindannyian, akik erre a szomorú, embertelen állapotok között élő sorsra jutottunk. Amikor még 20-25 fokos hidegben is kihajtottak bennünket munkára, fundamentumot ásni egy, másfél méter mélyen kővé fagyott földben. Persze ez nem ment. De azért naponta kivezényeltek bennünket. Összefagyva értünk vissza a lágerbe. Szomorú dolog volt, de azért kibírtuk! Eljött az a nap, hogy azt a parancsot kaptuk, hogy csomagoljunk össze, szedjük rendbe a ruháinkat. Akinek szakadt, rongyos volt a nadrágja az jobbat kapott helyette. Hangyaboly lett a tábor. Felsorakoztunk, a láger párttitkára megköszönte a munkánkat és jó utat kívánt. Moszkva vasútállomásáról indult a vonatunk. Úgyszólván őr nélkül. Csak a hivatalos személyzet jött velünk. Az állomásokon nyitva volt a vagonajtó. Aki akarta elvégezhette a „dolgát”. Sőt már menet közben is lógattuk a lábunkat a vagonajtóban ülve. Nótaszóval mentünk. De lassan, mert még nem volt békebeli a vasúti forgalom. A pálya sem volt „igazi” és vigyázni kellett a mozdonyvezetőnek. Szerencsére nem történt semmi különösebb baj. Induláskor és egyes állomásokon átvizsgáltak bennünket. Különösen a hónaljunkat nézték. Mert a fasiszta jel a hónaljba volt belesütve. Szerencsére köztünk nem találtak ilyent. Mentünk tovább. Már a Kárpátok alatt voltunk. Lavocsninál lefurdettek bennünket és a Kárpátokon keresztül menve, elérkeztünk Máramarosszigetre! Ez körülbelül 1948. április 20-a körül volt. Akkor nem vezettem naplót és így nincs meg az érkezés pontos dátuma. Itt is igazoltattak bennünket. Keresték az SS-istákat, de köztünk nem volt. Az ávósoknak lista volt a kezükben, hogy kiket kell esetleg visszatartani, vagy jelenteni Debrecennek, hogy a szállítmányban vannak-e további vizsgálatra visz- szatartandó elemek. Nem mondtam a legfontosabbat. Itt nagyon jó gulyáslevest és marhapörköltet kaptunk. Vigyázva kellett enni, mert a gyomrunk elszokott az ilyen zsíros ételektől. Szerencsére nem betegedett meg senki. Pár napot itt időztünk és utána menet tovább. Irány Debrecen! Május elsején érkeztünk Debrecenbe. A vagonban elhatároztuk, hogy majd részt veszünk a felvonuláson. De ez a szándékunk meghiúsult. Debrecen előtt nyílt pályán a laktanyánál megállt a vonat. Ávósok vették körül a vonatot, leszállítottak bennünket és betereltek a laktanyába. Itt is jó hazai koszt várt bennünket. Újabb - utolsó - igazoltatás. Kimehettünk a városba. Felkerestem Orbán Karcsival Réthy apuka bátyját, Réthy Lajos bácsit, aki nyugalmazott mozdonyvezető volt. Címét a vasúti irodában tudtam meg. Szívesen fogadtak minket. Rögtön azt kérdezték, mit szeretnék enni, Finom dolgokat hoztak. Lajos bácsinak 20 65
