Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
Sokan felkerestek, érdeklődve fiuk, férjük iránt. Ők az első vonalban voltak, így sokat nem tudtam róluk mondani. A két hét letelte után utazásra jelentkeztünk Nagy Ferivel a Nyugati pályaudvar parancsnokánál. Ő azonban a felsőbb parancs értelmében nem engedett vissza bennünket. Sajnálatunkra (?) hazajöttünk és jelentkeztünk az eredeti csapattestünknél a Ferenc József laktanyában, ahol engem századparancsnoknak osztottak be. Nem szerettem a laktanyaszagot, a fellebbvalókat, így ha tehettem, egy-egy hétre kimentünk „gyakorlatozni” hol Tiszaugra, hol Lajosmizsére. Ha jól emlékszem májusban szereltem le. Pista öcsém századának maradványával ugyancsak májusban érkezett haza. Mint fentebb említettem, szörnyűséges ezer kilométert tettek meg ugyancsak gyalogmenetben. A Don parti események, a visszavonulás, a veszteségek, a hadifogság számos visszaemlékezésben részletesen le van írva. Ezen könyvek megtalálhatók a könyves szekrényem felső polcán. Aki kíváncsi rá, - gondolom az unokáim, - elmélyedhetnek bennük. Munkára jelentkeztem a Sertésmalom igazgatójánál, Bogdány Lajos igazgató úrnál, ahol én főkönyvelő voltam. Folytattam az abbahagyott munkámat kollégáim segítségével. Majd elfelejtettem mondani, hogy Szalomnojén karácsony előtt kaptam a hírt, hogy előléptettek tartalékos főhadnaggyá. Ezt itthon ünnepeltük meg. Nem írtam a levelezésemről. A frontmögötti helyzetben volt időm és alkalmam a levelezésre. Elég sokat leveleztem Feleségemmel, Édesanyámmal, Testvéreimmel, malmi kollégáimmal, Bogdány Lajos bácsival, az igazgatómmal, aki ismerte az orosz terepet, mert részt vett az első világháborúban, mint tartalékos főhadnagy. Hadifogságba került, Szibériába vitték, de ők szabadon jártak, keltek. Moziba, színházba jártak. Idézem Babcikámmal folytatott leveleinkben használt megszólítást. Az én levelem: „Drága Jó Kisszívem, Édes Babcikám! Aranyos Kicsi Marikám!” Bab- cika levelei így kezdődtek: „Drága Jó Egyetlen Paliskám! Édes Apukánk!” Még nem számoltam meg, hogy hány levelet írtam, és hányat kaptam. De meg fogom számolni. Fent leírt gondolatokkal, megtörtént eseményekkel zárult a Don parti „kirándulás.” A jó Isten hazasegített! (2001. február 14. szerda.) 1944., Lengyel Kárpátok Sajnos nem sokáig élvezhettem a civil életet, mert 1944. július 29-én megkaptam az újabb behívót. Be kellett vonulnom. Mozgósítás után végig kellett csinálni azt, amit az előző mozgósításoknál csináltunk. Ezred-vonatparancsnok lettem. Kocsik, lovak besorolása. Kocsik rendbehozatala, pótalkatrészek, szerszámok 52
