Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
sem vettem az egészet. Bár ehhez az is hozzájárult, hogy én arcvonal mögötti szolgálatot teljesítettem, ami könnyebb és biztonságosabb volt. És az, hogy én parancsnok voltam. De folytatom a vonatrészleg hátraszállítását. 1942. november 3-a volt. Napsugaras, szép őszi nap. Én zubbonyban lovagoltam osztagom mellett. Este beszállásoltunk az útba eső faluba, kis orosz házakba. Másnap szintén szép őszi idő volt. Kb. 20-25 kilométert tettünk meg naponta. Szép kis egység volt az enyém az ezred és a zászlóalj vonatból összetákolva. Sohasem felejtem el, hogy november 5-én már hűvösre fordult az idő és estefelé esni kezdett az eső. Csaknem beleragadtunk a sárba. Már Sztarij-Oszkol határában jártunk. Ismét beszállásoltunk egy kis községbe. Nyugodtan telt az éjszaka. Számítottunk arra, hogy másnap nem tudunk a sár miatt tovább menni. Másnap reggel arra ébredtünk, hogy féllábszárig érő hó van. Belányi őrnagy úr gyorsan derékig vetkőzött és megmosdott a hóban. Azt mondta, hogy ezt minden évben így csinálja. De mi és a legénység nem követtük az őrnagy úr példáját. Egy napi pihenőt tartottunk. Egész nap esett a hó. Fújta a szél a havat. Hatalmas hóbuckák keletkeztek. Még egy napot várni kellett a továbbindulással. Azt sem felejtem el, mert nem lehet elfelejteni, hogy november 8-án értünk Sztarij-Oszkolba, ahol az orosz gyerekek már iszánkodtak az Oszkol jegén. Három nap alatt beállt a tél. És hó és jég volt mindenütt az utunkban. Az Oszkol hídján átkelve kezdtünk felkapaszkodni Sztarij-Oszkol városka emelkedő utcáin felfelé. De ez nagyon nehezen ment. Lovaink lábán még nem volt éles patkó. Csúsztak a jeges úton. Pokrócot kellett a lábuk alá teríteni, hogy el ne essenek és a kocsit is tudják húzni, amihez mi jelentős segítséget nyújtottunk. Egy napba telt, amíg elértünk a szép kis városka kijáratáig, ahol újra beszállásoltunk. Sztarij-Oszkol Veszprémhez hasonló szép kis városka volt. Dombon épült és az Oszkol folyó folyt át rajta, mint a Duna Budapesten. De meglátszott rajta a háború nyoma. Sok ház ki volt lőve. Én egy elegánsnak mondható fodrásznál megnyiratkoztam és borotválkoztam. Szépen dolgoztak az orosz, vagy ukrán fodrásznők. Az Oszkol folyó jóval kisebb volt a Tiszánál. Meneteltünk tovább nyugatra. Az úton elég nagy forgalom volt. Elfelejtettem mondani, hogy Oszkol városban magasabb magyar és német parancsnokságok voltak. Ott volt a tábori főposta is. Onnant indultak hazafelé és jöttek idefelé a tábori levelezőlapok, melyekből sok-sok szeretet, aggódás sugárzott mindkét felé. A tábori posta elég jól működött. Leveleket, újságokat elég hamar megkaptuk. Otthonról zárt levelek is jöhettek, de mi csak tábori lapokat írhattunk. Azt is ellenőrizni kellett. (2001. február 11.) Vissza kell fordulni egy igen fontos, de szomorú esemény megírására. Elfelejtettem, hogy szeptember 9-én a 7/1. zászlóalj erős támadást hajtott végre 45
