Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
az arcvonal mögött kb. egy kilométerre voltunk. Éjszakánként gyönyörködtünk a „tűzijátékban”. Mi is, az oroszok is állandóan lőtték a világítólövedéket, úgy hogy csaknem nappali fény volt a front felett. Én többször vittem vitéz Gyergyói János fegyvermesterrel „vacsorát” az ezredes úrnak, aki a múlt években is emlegette látogatásunk alkalmával. Egyik alkalommal eltévedtünk a hatalmas napraforgó táblában. Holdvilágos éjszaka volt. Egy őrszemmel találkoztunk. Kérdeztem tőle, hol van a 7. gyalogezred parancsnokság. Nem tudom. Volt a válasz. Te melyik csapattesthez tartozol? A 37/1. zászlóaljhoz. Hol van a parancsnokság? Tessenek bemenni ebbe a futóárokba, az odavezet. Ott találtuk a zászlóalj teljes tisztikarát. Este 11 óra lehetett. Ott volt Pista öcsém is. Örömmel fogadtak bennünket és étellel-itallal kínáltak bennünket. Pista öcsém elkísért bennünket egy darabig és megmutatta a helyes utat. Hazafelé vettük az utunkat. Jó éjfélre kerültünk haza. Én napközben levélírással és levélvárással foglalkoztam. Amint mondtam a vonalba csak sötétedés után lehetett jármüvei kimenni. Úgyhogy az ebédet, vacsorát és a másnapi reggelit este küldte ki a GH. Közben többször előfordult, hogy a harcoló egységet is és minket is átvezényelték másik községbe, másik arcvonalba. A harcoló alakulatok csak éjjel hur- colkodhattak. Új állás, új fedezékek, új futóárok elkészítése várt a csapatokra. Ez nagyon megterhelő volt a legénység számára. Októberben jártunk. Közeledett az ősz, a tél. Mi hozzáfogtunk téli földbeásott istálló készítéséhez. Egy- másfél méterre ki kellett termelni a földet. A kocsisok, lovászok végezték ezt a munkát. De befogtunk orosz nőket is segíteni. Már a tetőszerkezet ácsolását végeztük, amikor parancsot kaptam, hogy az ezred felesleges jármüveit, hátaslovait téli szállásra hátravigyem. A 7. gyalogezrednek én, a 37. gyalogezrednek Bodócs Gabi, a tüzéreknek Kelő János volt a parancsnoka. Sztarij-Oszkoltól nyugatra kb. 20 kilométerre mi Szalomnoje kis községbe telepedtünk be. Az egész visszavonuló vonatrészleget Belányi őrnagy úr vezette hátra. Ő hadosztály gazdászati tiszt volt. A téli istállókészítésről fényképem is van. (2001. február 9. péntek) Átolvasva előző írásaimat, sajnálattal látom, hogy számos gépelési hiba van benne. Utólag ez nem javítható, a kedves olvasó szíves elnézését kérem érte. Persze figyelemmel kell lenni arra is, hogy betöltöttem a 92. életévemet, minek következtében előfordul, hogy rossz betűt ütök le. Bocsánatot kérek hibáimért! A II. világháborúról rengeteg könyv jelent meg. Egész kis könyvtáram van belőlük. De a személyes élményeket - amiket átéltünk - kívánom gyermekeim, unokáim részére megírni. Természetesen köteteket lehetne írni az átélt eseményekről. De úgy gondolom, hogy a dióhéjban leírt eseményekből is lehet következtetni, hogy miken mentünk keresztül. Én akkor 33 éves voltam, így koromnál fogva fel 43
