Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Első rész

Mondtam neki, hogy én kecskeméti vagyok. Szép város. Szépen szólnak a harangok. Mondta ő. De csak azon harangok, melyekből nem öntöttek ágyút.

Sztarij-Oszkol, Novij-Oszkol és Uriv által bezárt térségben a következő településekkel ismerkedtünk meg, részben úgy, hogy átmentünk rajtuk talán kétszer is, vagy úgy hogy ott ütöttünk tanyát. Sátortábort. Ezek: Repjevka, Szoldatskoje, Jeszdosznoje, Korotojak, Bolgyirevka, Kolbinó, Potudán község és Potudán átlábalható folyócska, melyen át is keltünk. Én lóháton, az én embereim kocsikon, a zászlóalj legénysége gyalog menetben.

Az első tragikus esemény ott ért bennünket a Potudán partján, augusztus 20-án. Lezuhant Horthy István főhadnagy, kormányzó helyettes úr repülőgépe, amit a németek idéztek elő. Ezt részletesen megírta Horthy István neje. Ok három napig voltak szabadságon Kijevben, ahol németek szállásolták be őket egy luxus villába. Csak késve vették észre, hogy minden szoba tele volt rejtve poloskákkal, mikrofonokkal. Horthy István németellenes volt és ezt azok is tudták. Amikor Horthy István visszament a harcálláspontjára, meglepetve látta, hogy a repülőgépe mellett német sátor van felállítva. Azok manipulálták meg a gépét, amivel másnap Horthy István főhadnagy úr lezuhant és szörnyethalt. Gyászba borította az egész országot. Hitler személyesen akarta részvétét kifejezni Horthy Istvánnénak, de ő azt elhárította. Horthyné vöröskeresztes nővér volt a fronton.

(2001. február 8.)

A m. kir. 7. honvéd gyalogezred Uriv és Korotojak közt foglalt tüzelőállást. Beásták magukat, kiépítették a futóárkokat. Farkasszemet néztek az oroszokkal. Nappal semmi mozgás nem lehetett, mert az oroszok azonnal odalőttek egy-egy aknát. Pontosan tudtak célba találni. Példa rá szegény Csikai Laci, aki az ezred- vonatban volt bognár. Berényi főhadnagy, ezredvonat parancsnok kényszerítette egyik délelőtt hogy menjen ki a vonalba sebesültekért. A Don lejtőjén ment lefelé. Az oroszok telibe találták a kocsiját és rajta ötét. Hősi halott lett egy perc alatt. Nem tudom, hogy a sírját ki fényképezte le, de a Honvéd Hagyományőrzők 2000-ben rendezett kiállításán ott volt a sírjának fényképe.

Korotojaktól délre foglalt tüzelőállást az ikerezred, a 37. gyalogezred. A 37/1. zászlóalj parancsnoka Boldus őrnagy úr volt. Harcászati segédtisztje Pista öcsém volt, mint m. kir. főhadnagy. Boldus őrnagy úr egy nagyon szép levelet írt édesanyámnak, melyben a legszebben nyilatkozott drága jó Pista öcsémről. Novo-Ivanovszkijban többször is találkoztunk. Belovagolt, hogy engem meglátogasson. Fénykép is van a testvéri találkozóról. Ha a Boldus-féle levelet megtalálom (mert jól eltettem), be fogom ragasztani.24

Ivanovszkijban - mellettünk - volt az ezred gazdasági hivatal. A GH. Mi

24 Boldus György dátum nélküli levele a Katona József Múzeum Történeti gyűjteményébe került. Többek között így ír beosztottjáról: „Pista igen derék, becsületes, szorgalmas, jó fiú, értékes segítségem és támaszom. Mostanában éjjelenként sokat virrasztunk együtt, és dolgozunk a földalatti bunkerunkban.”

41