Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
beadtam a válópert, amit a Megyei Bíróság „hűtlen elhagyás” indokkal 1957-ben ki is mondott. Persze a házasság előtti, a házasságban eltöltött boldog éveket nem lehet 20-30 soros visszaemlékezésben rögzíteni, hiszen erről kétkötetes regényt kellene írni, de röviden dióhéjban próbálom a legfontosabb mozzanatokat rögzíteni. Szóval szomorú véget ért a boldognak indult házasságunk. Állítom, hogy nem az én hibámból. A tragédiát növelte az a tudat: Babcika, hogy tettét igazolja, családja tagjainak, leányának és Erzsiké húgának azt a magyarázatot adta le, hogy miattam kellett elmennie, mert én udvaroltam Bóna Sárikának. Isten látja a lelkemet én Sárikának soha sem udvaroltam, még akkor sem, amikor az óvodás kis Pisti fiamat pártfogásba vette. Nem akarok ezen témába nagyon belemerülni, nem akarok fájó sebeket felszakítani. Elég volt azokat átélni! Szóval így ért véget a legénykori és a házasságban átélt szerelmem, az abban átélt boldogság. A bölcsek azt mondják, hogy a sorsát mindenki maga irányíthatja. Istenem! Az én sorsomat idegen érzések irányították. És Babcikát rossz útra vezették, mint azt az élet az O számára is bebizonyította. De ezen kérdéssel sem szándékozok foglalkozni. Ez gyermekei előtt bebizonyított tény. Én magam átéltem a két és féléves szomorú legényéletet. Pisti kisfiamnak anyára volt szüksége. Marika lányom már nagylány lett és igyekezett magát önállósítani. Nekem is hiányzott az a személy, aki az élet további útjain megosztja velem gondjait, örömeit és ne adja Isten bánatait. Egyszóval hiányzott a párom! Ezek előrebocsájtása után rögzíteni kívánom, hogy 1957. július 20-án házasságra léptünk Bóna Sárikával. Nem csalódtunk egymásban, amit bizonyít az a tény, hogy 35 éven át, szeretetben, boldogságban, egymás iránti tiszteletben éltük életünket, amit drága Sárikám 1992. június 15-én történt halála megszakított. Ez volt az én második nagy és szomorú tragédiám! Drága Sárikám szerette gyermekeimet. Marika lányom először gyűlölte, mert Babéi őt nevezte meg, aki miatt el kellett hagynia a meleg családi fészket. Később, amikor Marika lányom kezdett meggyőződni az igazságról, közeli barátságba kerültek. Együtt jártunk kirándulgatni, strandra mentünk a gyermekeimmel, szóval rendbejött Sárikám és a gyermekeim között a viszony. Erről a témáról is sokat lehetne beszélni, de hagyjuk, mivel ebben is voltak szomorú, fájdalmas pontok. Főleg Eszter mama és Manyi miatt. (2001. február 2.) Én 1957-től a Bács-Kiskun Megyei Vegyesipari Vállalatnak voltam a főkönyvelője. Igazgató Berdó Józsi bácsi volt. 1958. és 1959. években Siófokon villát béreltünk egész fürdési szezonra, és kéthetenként teherautóval vittük a családokat 33
