Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Első rész
Bözsit hívtam páromnak. Kint az ajtó előtt a sötétben ki akartam váltani a zálogot, meg akartam csókolni Bözsit, de O ezt nem engedte. Hideg volt, mint egy jégcsap. Na, mondom magamban, ennek a nőnek a fényképében gyönyörködtem az iskolai év alatt? Erre vettem a nem létező kabátomat és elköszöntem a kapufélfától és többet nem mentem hozzájuk. így ért véget az első „nagy” szerelmem. Nem tagadom le Rausenberg Annit, akinek udvarolgattam, korzóztunk Pécsett, a Király utcában. Sőt Varga Pista karpaszományos barátommal és az ő kedves kislányával ki- kirándulgattunk a Holló völgybe. A Pius gimnázium melletti turistaúton kellett a hegyen átmenni és ott volt a Hollódűlő. Ez egy festői szép völgykatlan, szőlővel telepítve. Ide rándulgattunk ki vasárnaponként. A lányok hozták az uzsonnát, elbeszélgettünk. Ez a nyári hónapokban volt. Nem tagadom azt se, hogy bizony meg-megpuszilgattuk egymást. De az ki volt zárva, hogy úgy közeledjünk a kislányokhoz, amint ma közelednek egymáshoz. Az még gondolatban sem jutott eszünkbe. Tehát teljesen ideális alapon, egymást tisztelve barátkoztunk. Kifejlődött a barátság, de nem a szerelem. Leszerelés után pár évig levelezgettünk egymással, de lassacskán a nagy távolság elidegenített bennünket egymástól. De mint szép emlék megmaradt bennem, úgy hogy 73 év távlatából is emlékszem nevére és szívesen gondolok rá vissza. Tehát ez nem szerelem, csak barátság volt. 1929-30-31 -es években Papp Ica tanítónő-jelöltbe voltam szerelmes. Ica Decsics Jolinak volt a barátnője, így ismerkedtünk meg. Nagyon szép arcú 18 éves kislány volt. Kint laktak a városföldi iskolában. Édesapja tanító volt. Oda jártam ki kerékpáron öt kilométerre. Mellettünk ment a szegedi vonat. A sínek alatt mélyedés volt, odajártunk ki elbeszélgetni. Kiültünk a napra, de Icának a Sári húga nem hagyott soha magunkra bennünket, így még nem is puszilhattuk meg egymást. De kerítettünk erre is alkalmat. Szerelmesek voltunk egymásba. Pista bácsit behelyezték Kecskemétre a Tanfelügyelőségbe. Lakni bejöttek. A Kisfaludy utcában egy kétablakos, háromszobás lakásban maguk laktak, a házzal szemben volt a Dobó István utca. Ide járogattam elég sűrűn. Én akkor a Közép-európai Biztosító Rt-nél dolgoztam, mint könyvelő, havi 120 pengő fizetésért. Icának az édesanyja nagyon beteg tüdőbajos volt. Állandóan feküdt. Sári, Ica húga meg is kapta a tüdőbajt és később édesanyja halála után ő is elhunyt. Icának két öccse volt. Pista, aki később el- züllött és hozzám járt pénzt kérni. Másik öccsének a neve nem jut eszembe, az orvos lett. Ica egyszer gondolt egy merészet és nagyot és meghívta Édesanyámat disznótoros vacsorára. Mamukám el is jött, de Pista bácsi nem úriemberhez méltó módon viselkedett Mamukámmal. Ez lett a végzetünk. Én abbahagytam a látogatást és lassan elszakadtunk egymástól. Ica mindig próbált békíteni, de én nem tudtam elfelejteni az Édesanyámmal történt sérelmet. Egy darabig szabadúszó voltam. Hajói emlékszem 1932-ben hat hónapra hozzánk jött dr. Tolnai Lászlóné, hogy a varrást tanulja és gyakorolja. Férje elhunyt. Emmuskának hívták. Nálam 28