Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Második rész

éppen vitte a násznép kocsikon az új házaspár kelengyéit. Fényképem van róla. Ugyancsak van fényképem a Dóm előtt, csoportkép és a vonaton menet közben. Nagyon szép vadregényes tájakon, szerpentineken mentünk keresztül.

Ez a kirándulás és a hangverseny is végig kísér emlékeimben életem végéig.

1933. október 31-én érkeztünk haza. Utána azonnal mentem a reformáció emlék-istentiszteletre a templomba.

Ezt a pontot, csak úgy mint a másikat is tisztán emlékezetből írtam le.

Telefon - gáz

Drága Sárikámmal 1957-ben házasodtunk. A nyitott folyosót beüvegeztettük, és amit tudtunk, modernizáltunk. Szép családias volt a kis lakásunk. De hiányzott a telefon és a gáz.

A telefont 1975 júliusában kaptuk meg. Az előzetes költségvetés 1.600 forintról szólt. Az első számlában leszámláztak 960 forintot.

A gázt 1979. december 23-án kapcsolták be hosszas sürgetés után. Vizünk már volt. így azt lehet mondani, hogy nem hiányzott semmi. Volt fürdőszoba, gáz, telefon, amely a mai napon nem hiányozhat egy háztartásból sem. Mindezeket drága jó Sárikám, 1992 júniusáig élvezhette.

Mariska nővérem házassága

Mariska nővérem férje Tantó Imre a MÁV mozdonygyárának ellenőre. Házasságot kötöttek 1943. augusztus 21-én Kecskeméten. A templomi esketést Kacskó János tiszaburai református lelkész végezte, akinek neje Tantó Gizella volt.

Tantó Imre évtizedeken keresztül presbitere volt a VIII. kerületi Salétrom utcai egyházközségnek. Budapesten laktak a Rigó utca 12. szám II. emeletén.

Mariska nővérem leköltözött Imre elhunyta után Kecskemétre, Petőfi Sándor utca 16. alá. 1994. március 12-én a szomszédok eszméletlen állapotban találták, meztelenül a fürdőszoba kövén. Mentők vitték be a kórházba, ahonnan dr. Bruncsák főorvos úr nem engedte ki addig, amíg meg nem volt a beutalója a Margarétába, ahová Bónáné Pötyi vitte ki 1994. április 18-án. Nővérem nem is bocsátotta meg neki, amiért kivitte. Nem tudta szegénykém megérteni, hogy a főorvos nem engedte ki a kórházból, nehogy megismétlődjön otthon az előbbi sajnálatos eset.

156