Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
Vásárhelyi Zoltán karnagy (2001. május 11. péntek) Tegnap éjjel 11 óra után a rádióban Strausz karnagy úr elmélkedett. Elmondta, hogyan lett zenész, karnagy. Említette Vásárhelyi Zoltán karnagy urat, aki mint professzor tanította a Zeneakadémián. A legjobbakat mondta róla, többek között azt, hogy nagyon sokat tanult Tőle a zeneelmélet, a karvezetés terén. Nekem is visszajött emlékembe Vásárhelyi Zoltán kecskeméti szereplése. Mert O Kecskemétről indult el. Itt volt a Tanítóképző ének- és zenetanára. O vezényelte Kecskeméten először Kodály Zoltán szerzeményét a Psalmus Hungaricust, a Piarista Gimnázium előtti, mai Piarista téren, hatalmas sikerrel. A magánéletéből is van emlékem, mely tegnap este elevenedett fel Strausz karnagy úr elmélkedése alatt. Vásárhelyi Zoltán is ember és férfi volt fiatal korában. Nős volt, de ez nem zárta ki, hogy ne szeressen bele egyik tanítványába, Bolder Húsba. Ok minden nap találkoztak, és együtt rótták a Klapka utcát oda-vissza. Bohler Ilus a Klapka utcában lakott húgával. Katikával, aki szintén egy szemrevaló szép és barátságos teremtés volt. Én is a Klapka utcán mentem naponta az iskolába, később munkába és úgyszólván naponta láttam őket kéz a kézben sétálni. Gondolom ez a szerelem végigkísérte Vásárhelyi tanár urat, majd professzor urat élete végéig. Bohler Ilus férjhez ment egy Kecskemét környéki kisgazdához. Egyszer, később busszal jöttem hazafelé Pestről és odajött hozzám. Nem ismertem meg. Sajnos nagyon megöregedett. Nem tudom él-e még? A buszon kellemesen elbeszélgettünk. Bohler Katikának Tróznay Jenő udvarolt. Jóval később a kecskeméti vasútállomáson találkoztam Katikával. Utazott Pestre. Úgy tudom, fiatalon elhunyt. Marika lányom zsúrja Marika III. vagy IV. éves gimnazista volt, amikor Sárikám diákzsúrt rendezett a fiatalok szórakoztatására. Ők jól szórakoztak. Danoltak, táncoltak, ettek, ittak. Éjféltájon a fiúknak ki kellett menni. Ki is mentek az udvar hátsó felébe, ahol az orgonabokrok mindent rendben eltakartak. Eltakarták azt a gödröt is, amelybe a disznóólból folyt ki a sertések ürüléke és vizelete. Híg volt. És mit ad Isten? A Szendi fiú belecsúszott és térdig disznószaros lett. Jött be Sárikámhoz segítségért. Sárikám levetkőztette, nadrágját, gatyáját órákig mosta, amíg az elfogadható lett. Nem látszott rajta semmi. Közben az én nadrágomba és gatyámba öltözött át, amíg Sárikám dolgozott a nadrággal, gatyával. A fiatalok, lányok, fiúk jót nevettek rajta. Csak a Szendi fiúnak nem volt kedve nevetni. Mondták a fiúk Szendi Jenőnek, Jenő neked nagy szerencséd lesz, mert jól beleléptél a disznószarba. Ezen is jót nevettek. Azt hiszem kevés, vagy talán egy zsúr sem végződött ilyen „szerencsével”. Végül a fiúk és a lányok megköszönték 136
