Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Második rész

az előző kenyérsütésből tettek félre. A morzsoltka reggelre szépen megkelt. Kö­vetkezett a liszt átszitálása, nehogy zsákdarabok vagy szemesen maradt búza kerüljön a kenyér tésztájába. Utána következett a kézzel való dagasztás. Ez egy különösen nehéz feladat volt. Utána pihentették a tésztát. Az szépen megkelt. Majd kiszakították kétfelé, és beletették a szalmából készített szakajtóba. És vittük csekély pihentetés után a szakajtóban a kenyértésztát a pékhez. Kecskeméten híres volt a Csongrádi utcá­ban a Csorba pék és a Sarkantyú utcában a Holmann pék. Délután kettőre, vagy délelőtt 10 órára kellett vinni a kenyérnek valót a pék­hez. Azok egy azonos számot ragasztottak a nagy lapátra kifordított tésztára és egy számot nekünk adtak. Jó két óra múlva mehettünk a kemencében kisült ke­nyerekért. A számok alapján mindenki megkapta a sajátját. Akkortájt mindenki búzát és rozsot vett a gabonapiacon, azt a malomban megőröltette és a kenyeret maga süttette meg a család számára. De szép idő is volt az. Mi örömmel vittük a szakajtókat és hoztuk haza a friss kenyeret. Drága Édesanyám emlékkönyve (2001. április 22. vasárnap) Megőrzőm Édesanyám leánykori emlékkönyvét. Mariska nővérem azt írta bele, hogy tegyük mellé a koporsóba. Istenem, szabad egy ilyen remekművet, tárgyi emléket az enyészet útjára engedni? Gyakran előveszem és olvasgatom a Papám legénykori bejegyzéseit, verse­it. Barátnői, rokonai örökérvényű megnyilatkozásait. Az utókor, Gyermekeim, Unokáim részére meghatottságomban feljegyzek egy-két igazán szép, szívből fakadó mondókát, verset. Édesapám verse 1893. augusztus 23. Legénykorában. Édesanyám ezt a verset kitépte az emlékkönyvből a következő megjegyzéssel: „Ezt a lapot kitéptem az emlékkönyvemből, nem szerettem, hogy ilyen szépet írt rólam. Most sajnálom, 80 éves koromban. 1877. március 15. - 1957. április 30.”. Juczikám! Csodát űzött a természet Mikor Téged alkotott. Minden szépség ott tenyészett, Mindent reád aggatott. Szabó Imre betűszedő 1893. augusztus 23. A gyöngyvirág homlokodat Szép fehérre behinté, Kinyílt rózsa szép orczádat Szép láng színnel éleszté. 127

Next

/
Thumbnails
Contents