Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)

Szabó Pál: Életutam. Második rész

hogy a két magyar mehet, de a románoknak csak Hidasnémetin keresztül lesz szabad az út. Hát Sárikám és én semennyiért sem váltunk volna el Erzsikééktől.

Visszafordultunk Miskolc felé. Félúton megálltunk és néztük a térképet, hogy jutnánk át a hegyeken a 3-as útra. Jött utánunk egy autó ott lakó magyarokkal. Megálltak, mert látták, bizonytalanok vagyunk az utat illetően. Kérdezték, hová akarunk menni? Mondtuk, hogy a 3-as útra és azon Kassára. Jöjjenek utánunk, mondták, majd elvezetjük Önöket a szerpentinen át a 3-as útra.

Elragadtató szép hegyvidéken, szerpentinen mentünk át. Ők megálltak, amikor rámentünk a 3-as útra. Intettek, hogy arra kell mennünk Kassa felé. Megköszöntük a szívességüket és egymásnak integetve búcsúztunk tőlük.

Pár kilométert mentünk, majd megálltunk uzsonnázni az út szélén. Jó estefeléjárt az idő, amikor Kassára érkeztünk és tovább mentünk Szepsi felé, amely városka 28-30 kilométerre volt Kassától. Elérkeztünk Szepsi határába. Ott egy előzékeny fiatalember megmutatta az utat a Kertekalja utcáig. Ancsi és Karcsi szép egyemeletes házban laktak. A ház külsőleg még nem volt befejezve. Este sötéttel érkeztünk oda. Bejutottunk a kapu nélküli bejárón keresztül az udvarba. Ott csaknem beleestünk egy nyitott meszesgödörbe. Megtaláltuk a konyhába vezető feljárót. Kopogtattunk és megnyitottuk az ajtót és mit ad Isten? Nyitva volt az ajtó. Bekiáltottunk, hogy jó estét kívánunk, de nem jött válasz. Nem akartunk bemenni az üres lakásba.

Egyszer látjuk, hogy egy néni jön, kezében tejeskannával. Kérdeztük: hová tetszik menni? Ide a Rácz Béláékhoz megyek tejért. Rácz Béla Karcsi édesapja volt. Kis facsoporton keresztül mentünk a néni után. Sötét volt, csak a hold világított. Bemutatkoztunk Béla bácsinak a tehénistálló küszöbén és mondtuk, hogy Magyarhonból jöttünk és Karcsiékat keressük. Nyitva a ház, de nincs otthon senki. Este tíz óra felé járt az idő. Tessenek nyugodtan bemenni, helyezzék magukat kényelembe, és majd jönnek a fiatalok. Ők tíz óráig dolgoznak.

Bementünk a konyháig. Ott lerakodtunk. Gyuri behozta az autót az udvarba. És kényelembe helyeztük magunkat. Volt egy heverő is a konyhában, én azon elnyújtóztam. Sárikám és Erzsikéék székeken pihenték ki fáradalmaikat. Hálát adtunk Istennek, hogy szerencsésen megérkeztünk Szepsibe, szlovákul Moldavába. Akkor még nem volt a kisváros neve magyarul is kiírva, mint ma. Rövidesen megérkezett először Rácz Károly, üdvözölt bennünket. Mondta, érezzük otthon magunkat, és szaladt a pincébe begyújtani a központi fűtést. Csakhamar hazajött Ancsika is. Ő is szívélyesen fogadott bennünket. Vacsorát készített, megvacsoráztunk. Ancsi az egyik szobában nekünk ágyazott meg. Gyönyörű damaszt ágyneműt húzott fel. Erzsikééknek az emeleti kisszobában ágyazott. Mint kisült az emeleti rész Karcsi jelenleg katona öccséé, Sándoré volt. De még üres volt mindkét szoba. Csak a kisszobában voltak Karcsi szerszámjai és amint mondtam egy heverő.

Másnap Karcsi elkalauzolt bennünket a környező történelmi jellegű kömye115