Szabó Pál: Életutam - A Kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei. Új sorozat 1. (Kecskemét, 2009)
Szabó Pál: Életutam. Második rész
Prokapi Bandika Volt Mamukámnak egy „bedolgozója”, Prokapi Bandika. Ő orosz hadifogoly volt az első világháborúból. A László Károly utcában a Májerfy házban lakott albérletben. Abban az időben a hadifoglyok szabadon élhettek, színházba, moziba járhattak, nem úgy, mint mi Oroszországban a Volga mentén kétsoros tüskésdróttal bekerített lágerben és a két sarkon őrtoronyban az őr, töltött puskával. Bandika Mamukám bedolgozója lett. Elegánsan jelent meg, fehér ing, nyakkendő. Vitte a kiszabott anyagot és pár nap múlva hozta próbára, utána ismét vitte és majd hozta haza készen. Szépen dolgozott. Kijevben lakott. Ott volt varrószalonja. Érdekes, hogy Prokapi Bandika nevét soha sem felejtettem el. Drága Édesanyám nagyon sokat dolgozott a mindennapi kenyérért. Sok kislányt megtanított a pedáns munkára. Emeletes házunk, szappangyárunk... Az előbb említettem a Májerfy házat. A ház Májerfy Zoltán szappangyárosé volt. A László Károly utca sarkán lévő emeletes házban lakók laktak. Természetesen a tulajdonos is ott lakott családjával együtt. A sarkon üzlet volt. Szappanüzlet. Lépcsőn kellett az üzletbe felmenni. Emlékszem rá, mert gyakran küldtek oda engem szappanért. A volt üzlet felett ma is látni a felírást: „Májerfy Zoltán”. A szappangyár az udvarban volt. Májerfy Zoltánnak volt egy bolond öccse, aki kucséberként, hasán tálcával a nyakba akasztott zsineggel árult a piacon cipőfűzőt, kistükröt, zsilettpengét és más egyéb holmit és közben kiabálta, hogy „szappangyárunk, emeletes házunk kettőnké a Zoltival”. A Munkácsy utcai szikvízgyáros is kucséberként kezdte a második világháború után és a végén milliomos lett belőle. A Májerfy testvérből nem lett milliomos. Gyorsírással jegyzetelek Mint már említettem, dr. Hajnóczy Iván úrnak, aki a Kecskeméti Fiú Felsőkereskedelmi Iskolának volt az igazgatója, köszönhetem, hogy mind a mai napig tudok gyorsírni. És most jegyzeteimet is nagyrészt gyorsírással rögzítem. Erről jut eszembe, hogy amikor Papp Icának udvaroltam, megtanítottam Őt gyorsírni. Ennek hasznát vettük akkor, amikor Ő Erdőbényén volt a nagynénikéjénél és mi gyorsírással leveleztünk. Ez a 30-as években volt. Ica különben 105
