Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Bereznai Zsuzsa: Etnikus sztereotípiák a népi humorban
Kerekegyháza gúnyneve Kukália. Szabó Kálmán16 is feljegyezte, hogy ezt a nevet Kerekegyházán nem ajánlatos emlegetni. Állítólag azért kapta a falu ezt a nevet, mert tótok és svábok is betelepültek ide, de nem értették egymást - kukák voltak. Hetényegyházán tótoknak csúfolták a kerekegyháziakat, az ottaniak meg nagyon haragudtak érte. A lakosság jellegzetes foglalkozása is gyakori háttere az etnikus sztereotípiáknak. Kecskeméten, Cegléden uborkás nagykőrösieknek csúfolják a város lakóit, mivel igen sok uborkát termelnek. A környéken nagyon kedvelt a körösi uborka.17 Nagykőrösön pedig a kecskeméti savósok tréfás jelzővel viszonozzák a tréfát, mivel Kecskeméten olyan sok tehenet tartottak, hogy elöntötte a várost a tej savó, és úgy ladikáztak benne. Kecskéseknek is csúfolták a hírős város lakóit, mivel Kecskemét régen kecskejárás volt, sok volt itt a kecske, s ez az állat a címerükben is szerepelt.18 Kecskemét jellegzetes terméke a sárgabarack, ezért az ottaniakat barackosoknak, a várost Barackvárosnak nevezték tréfásan a szomszédos településeken.19 Nagykőrös pedig taligás város, a körösiek taligások. Rengeteg taliga volt itt, a terméköket is taligán hordták a piacra. Én is sokat húztam a nagyapa előtt a taligát a homokban, míg kiértünk a szőlőből - emlékezik egy körösi gazda. Azon is sokat viccelődtek a kecskemétiek, hogy a körösiek a taligát húzzák, és nem tolják. Azt mondták róluk: Nagykőrösön nem merik a taligát tolni, mert félnek, hogy belelépnek.20 Tápén nem szabad megkérdezni, hogy mikor lesz a szatyorszentelés - a tápéiak jellegzetes háziipari termékére utalva. A pálmonostoriak tréfás neve: kukások, mert dohánytermeléssel foglalkoztak. A dohányleveleket zsinórra fűzték fel, s annak a két végén volt egy-egy kuka, azaz fakampó. A települések lakóinak jellegzetes viselete is okot szolgált a sztereotípia jellegű tréfás jelzős szókapcsolatok kialakulásához. A szeremlei asszonyok rövid szoknyát hordtak, ezért keletkezett a következő szólás: Kurta, mint a szeremlei szoknya.2' A bácskai németek viseletét idézi a következő szólás: Nem fél a német, hogy elveszik a gatyáját. A bácskai svábság tényleg itt vette át a magyaroktól e ruhadarabot.22 A bajaszentivániak kékgombosoknak nevezték a dusnokiakat, mert azok régente minden ingre kék gombot varrtak.23 Ersekcsanádon azt mondták, hogy a bátmonostoriak rojtos gatyások. Bajaszentivánon a sokacokat és a dalmátokat rövid szoknyájúaknak nevezték. De a hercegszántóiak hosszúszoknyások, akár a horvátok, pedig ők is sokacnak vallják magukat.24 Sükösdön a Csanádiakat úgy nevezik, hogy csanádi bunkók, bibbantyúsok, mert ún. bibbantyús harisnyát viselték régen, amilyet a dunántúli sárköziek is viselnek. A 16 SZABÓ Kálmán 1935. 17 BEREZNAI Zsuzsanna 1998/A 307-323. 18 BEREZNAI Zsuzsanna 1998/A 307-323. 19 BEREZNAI Zsuzsanna 1998/A 307-323. 20 BEREZNAI Zsuzsanna 1998/A 307-323. 21 BOROVSZKY Samu é. n. I. 349. 22 BOROVSZKY Samu é. n. I. 349. 23 EA 11239. Horváth Terézia gyűjtése 1970. 24 EA 11239. Horváth Terézia gyűjtése 1970. 93
