Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Székelyné Kőrösi Ilona: Szent István-kultusz a Duna-Tisza közén
tüntette el.6 A mai kecskeméti Gyenes tér helyén egykor nádas, mocsaras tó terült el. A Déllő-tó az állatok itatásáról, deleltetéséről kapta a nevét. A hagyomány szerint István itt szállt meg seregével, amikor a pogánykodó Ajtony ellen vonult Csanád vezér megsegítésére. A harcosok és lovaik éjszakai nyugalmát azonban millió és millió mérges szúnyog zavarta meg. A vérszopóktól elgyötört emberek Istvántól kértek segítséget, aki sátrában imádkozott és egyetlen szúnyog sem bántotta. Sátrából kilépve, István a szabad ég alatt, kezét az ég felé tartva mondta el imáját: „Urunk, a pogány ellen megyünk... Segíts meg most bennünket!” A legenda szerint a szúnyogok milliói visszahullottak a mocsárba, és a sereg békésen pihenhetett. István pedig a csodás meghallgatás emlékére elrendelte, hogy ezen a helyen templom épüljön, amely később a Homoki-kápolna nevet kapta. A kápolna a XVIII. század végén, az egyik legnagyobb tűzvészt követően elpusztult, újjáépítésére nem került sor, köveit széthordták. Hornyik János, Kecskemét város történetírója még találkozott olyan idős kecskemétiekkel, akik tudták, hol állt a város első templomépülete. Ma semmi sem jelzi az egykor Kisboldogasszony tiszteletére szentelt kápolna helyét. A Déllő-tó mocsaras maradványait az 1830-as években Gyenes Mihály mérnök lecsapoltatta és a helyén sétateret hozott létre.7 A XX. század első feléből, önkéntes néprajzi gyűjtést vállaló kecskeméti pedagógusok munkája nyomán ismerjük a kecskeméti ferences barátokról szóló anekdotikus történetet, amelyben a Szent István-legenda ismert motívuma (a telhetetlen koldusok megtépdesik az adakozó király szakállát) is megjelenik. „Miért koldulnak a barátok? Hejh! Nagy drágaság van kérőm! Majd mink is elmögyünk kódulni, mint a barátok. Azok is keveselték a bérüket és Szent István királynak elé mentek. Mikor már nagyon húzták Szent István haját, azt mondta: — Hát ha nem elég, menjetek koldulni!- Köszönjük, köszönjük! - felelték a barátok, és azóta mindig kódúinak. ”8 Szent István alakja a néphitben is élt. A Nagy legendában leírt csodás gyógyulások és gyógyítások ennek a hitnek a forrását jelenthették. Az alma, a kenyér, a varázsos erejű fű, a kézrátétel és a király személyének Jézushoz hasonló gyógyító ereje a néphitben is megtalálható, nemcsak István király esetében. Csaba királyfi a Csaba-írével, Szent László a Gentiana Crutiana nevű fűvel, Szent Gellért a forrásvízzel gyógyított. A kézrátétellel való gyógyítás a századfordulón Szegeden és környékén még az élő néphit része volt. Szent István nevét a népi botanika is megőrizte a „Szent István virága” elnevezésben. István király sok helyen mint céhpatrónus is szerepelt, például a szegedi szabók és csizmadiák is így tisztelték. A szegedi szabású csizmaszár díszes, szív alakú kivágását „szentistvánkivágásnak” nevezték. Az István név az egyik legjellegzetesebb magyar keresztnév, különösen a barokk kortól vált népszerűvé. A név kultuszával kapcsolatban Bálint Sándor kutatása és közlése révén vált ismertté a következő adoma: „Az egyszeri ember kérdezi valakitől, találja ki, hogy hívják. - János - felelte az illető. - Följebb! - Akkor József. - Még 6 SZENDREY Zsigmond 1925. 49.; HORNYIK János 1927. 25. ; KOVÁCS Lajos 1936. 198-199.; MAGYAR Zoltán 1996. 127.; MAGYAR Zoltán 2000. 111. 7 A csodás meghallgatás motívuma a Csanádról szóló legendákban is eíifordul. CSEHÁK Kálmán 2000. 1094. 8 Fazekasné Bátky Erzsébet és Fazekas Ernő kecskeméti tanítók voltak, akik a Folklór Fellows gyűjtési felhívására jelentkeztek és több témakörben végeztek gyűjtést Kecskeméten és környékén, amelyeket a Néprajzi Múzeum Ethnológiai Adattárában őriznek. Az idézett történetet Szabó János 48 éves csősztől jegyezték fel. Idézi: MAGYAR Zoltán 2000. 14-15. 85
