Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Kocsis Gyula: Településpusztulás és népességfogyás a Duna-Tisza közén a török korban
köze északabbra eső térségének településein kellene a családnév anyagot megvizsgálni megkeresve az esetlegesen e tájról származó menekülteket. SZEGED ÉS CSONGRÁD MEGYE DUNA-TISZA KÖZI RÉSZE Az 1522-es tizedlajstrom 1493 önálló háztartást írt össze Szegeden. A dézsma- összeírás utáni évtizedekben a fentebb már említett hadmozdulatok mindegyike érintette Szegedet is. Ennek következménye, hogy a népesség elvándorlása már az 1530-as években megkezdődhetett, annak ellenére, hogy a várost csak 1542-ben foglalta el a török, és várában ekkor helyőrséget állított. 1538-ban János király már felhatalmazta Szeged tanácsát, hogy támogassa polgárainak más kerített (értsd szabad királyi) városba történő elköltözését.11 A keresztény családfők száma 1546-ban már csak 1322 volt. Az 1552. évi sikertelen visszafoglalási kísérlet következtében tovább csökkent Szeged lakosságának a száma, 1560-ban már csak 689 háztartást találtak. A lakosság száma a következő húsz év alatt szinte változatlan maradt, 1580-ban is csak 702 fő volt.12 A szegedi polgárok magasabb társadalmi státuszából következő jobb forrásadottságok és az intenzívebb kutatás eredményeként jobban követni tudjuk a városból elmenekült személyek sorsát. Bálint Sándor több tucatnyi nagyszombati, kassai, debreceni és kolozsvári kereskedő, kézműves, literátus és egyházi személy szegedi származását bizonyította, és ezen életrajzok száma szinte tetszés szerint növelhető.13 Az 1552. évi sikertelen visszafoglalási kísérlet után a szegediek egy nagyobb csoportja Kecskemétre menekült, ahol 1559-ben a Szent Mária utca végén külön írták őket össze a törökök.14 A tizenöt éves háború magyarországi hadszínterén a törökök segédcsapataiként a krími tatárok működtek közre. A tatárok pusztításának tudhatjuk be, hogy egy valószínűleg XVI. század végi adóösszeírásban már csak 315 háztartásfőt jegyeztek fel.15 A tatárok által előidézett létbizonytalanságot jól érzékelteti a szegedi főbíró 1602- ben kelt, a Magyar Királyi Kamarának címzett levele: „... elindultunk vala urasságotokhoz valami kitcsiny ajándékkal, de az tatárok reánk találának Kecsköméten fölül, megdúlának és mögfosztanának mind ruháinktul, ineinktul és az kicsiny nálunk volt mind azoktul... Tavaly esztendőtül fogván rajtunk az tatárság, télön és nyáron ki sem kelhetünk miattuk, mind marháinkat és mind magonkat ha kívül kaphatnak, elvisznek, vagy levágnak.”16 A szegedi szandzsák szegedi és csongrádi náhijejének települései közül Anyásnak, Dóénak, Farkának, Kovásznak, Serkének, Sövényháznak, Szántónak, Százegyháznak. Szernek, Szentivánnak volt magyar népessége a XVII. század elején.17 A XVII. század közepére a népes mezőváros Szer is elpusztult,18 a csongrádi náhije északabbi, Tisza " VASS Előd 1979. 9. 12 KÁLDY-NAGY Gyula 1970. 170. 13 SZAKÁLY Ferenc 1983. 563. és 1995. 172-219. 14 KÁLDY-NAGY Gyula 1977. 176. 15 KÁLDY-NAGY Gyula 1970.175. 16 BLAZOVICH László szerk. 1985. 155. 17 BLAZOVICH László (szerk.:) 1985. 160-161. Jelen tanulmány szerzőjének vélekedése szerint a török adóösszeírásokra támaszkodva közölt 1620-as adat valószínűleg a tizenötéves háború előtti legutolsó összeírás adata. Az oszmán török adminisztráció gyakorlata szerint egy újabb összeírás ebkészítéseként lemásolták a korábban készültet. (Ld. a budai szandzsák 1559. évi összeírását KÁLDY-NAGY Gyula. 1977.) 18 SZAKÁLY Ferenc 1983. 413-14., 417. és 426. 44
