Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Kocsis Gyula: Településpusztulás és népességfogyás a Duna-Tisza közén a török korban
KOCSIS GYULA TELEPÜLÉSPUSZTULÁS ÉS NÉPESSÉGFOGYÁS A DUNA-TISZA KÖZÉN A TÖRÖK KORBAN Napjainkban a címben jelzett térséget országhatár osztja meg: a Jugoszlávia részét képező terület régiókra és számos községre, a magyarországi rész pedig három közigazgatási egységre, Pest, Bács-Kiskun és Csongrád megyékre tagolódik. A koraújkor kezdetén - amely a magyar történelemben sajnálatos módon a török uralom kezdetével kapcsolódik össze - még egységesen a magyar királyság részét képezte ez a változatos természetföldrajzi adottságokkal rendelkező térség, amely ekkor is több világi közigazgatási egységből állt. Magában foglalta Pest megye déli részét, a Duna menti Solt széket, valamint prediális székeket, Csongrád megye egy részét, Bodrog- és Bács vármegyéket, valamint a Duna-Tisza közi Kunság (korszakunk kezdetén még nem nevezték Kiskunságnak) különféle elnevezésű székeit. Az egyházi igazgatás szempontjából az általunk bemutatandó vidék két egyházmegye — a váci püspökség és a kalocsa-bácsi érsekség alá tartozott. Ezek a korszakunkban már több évszázados múltra visszatekintő világi közigazgatási keretek a XVI. század közepére jórészt megszűntek, helyettük a hódító oszmántörök állam alakította ki a maga adóztatási-közigazgatási szervezetét. Az 1542 táján kialakított szegedi szandzsákba tartozott a korábbi Bács, Bodrog és Csongrád megye, valamint Solt szék, míg a Duna-Tisza köze északi része - a Pest megyei települések - a budai szandzsákhoz tartoztak. A közigazgatási kérdések vázlatos ismertetetésére azért kellett kitérnünk, mert az előadásunkban vizsgált kérdések legfontosabb forrásai, a dézsmajegyzékek, a portaösszeírások, illetve a török defterek a fentebb ismertetett tagolásban teszik lehetővé a települések és népesség állapotának vizsgálatát. BÁCS-BODROG MEGYE ÉS CSONGRÁD MEGYE DÉLI RÉSZE Az 1520-as évek elejéről több, a kalocsai érsekség számára készített dézsmajegyzék maradt fent, amelyek közül az 1522. évit publikálták.1 A fennmaradt jegyzékek Bács megye nyolc dézsmajárása közül ötnek, Bodrog megye öt kerülete közül kettőnek, míg Csongrád megye hat járásából - Szegeddel együtt - háromnak a háztartásait tartalmazzák. Bács megye szentistváni kerületéről, amely a Duna mellett terült el ekkor már azt jegyezték fel, hogy teljesen elpusztult.* 2 A török pusztítás további nyomait vélhetjük abban is, hogy a mai Újvidék helyén létezett Vásárosvárad tizenkilenc gabonadézsma-fízető háztartásáról is azt jegyezték fel, hogy mindenük elégett. (A dézsmakerületek térbeli elhelyezkedését Györffy György munkája alapján sikerült meghatározni.3) Bács megyében 99 faluban összesen 2121 háztartást, Bodrog megyében 45 faluban 1186 háztartást, Csongrád megye 20 falujában 601 háztartást írtak össze. A térség tehát meglehetősen sűrűn lakott volt, habár nem tartozott a magyar királyság ' SZABÓ István 1954. és BÁLINT Sándor 1963. 2 SZABÓ István 1954. 5. 3 GYÖRFFY György 1963. 41
