Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Előadások–Tanulmányok - Pálóczi Horváth András: A településhálózat kiteljesedése, a népesség összetétel a kései középkorban (XIV–XV. század)
tatárjárás éppen ezeken a nyílt terepű vidékeken okozott hatalmas pusztítást, a Duna és a Tisza mocsarai jobban megvédték a lakosságot. Györffy György becslése szerint Csong- rád és Pest megyének ezen a részén a pusztulás a 75%-ot is elérte, Bodrog és Bács megyében 50-65%-os volt. Ezek a számítások az írott forrásokban 1241 előtt szereplő, illetve 1242 után is élő vagy elpusztult helységek statisztikáján alapulnak. Nem vonható kétségbe a mongol hadak okozta pusztítás katasztrofális volta, a helységek végleges elnéptelenedésének és a településhálózat átrendeződésének azonban más okai is voltak. A falupusztásodás európai jelenség és okai között szerepelnek a háborúk, járványok, éhínségek, elemi csapások, a feudális erőszak, a klímaváltozás, az agrár viszonyok változása, társadalmi és demográfiai tényezők. Tömeges pusztásodásra, nagy területek elnéptelenedésére akkor kerül sor, ha többféle ok egymást erősíti. Magyarországon az Árpád-kori falurendszer átalakulása kimutathatóan már a XIII. század elején elkezdődött a kis földesúri gazdaságok, a prédiumok egy részének életképtelenné válásával és megszűnésével, az agrár fejlődés felgyorsulásával. A XIII. század második felében és a XIV. század elején lezajlott nagy társadalmi és gazdasági változások az egész paraszti társadalmat érintették, kialakult az egységes jobbágyság és létrejött a jobbágy telekrendszer. A XIII. század második felében jelentős belső migrációról beszélhetünk. Mindezen okok hatására rendeződött át a településrendszer: sok település vált elhagyottá és sok helyen jöttek létre új települések. Az új falvak belsőségei már a telekrendszer szabályai szerint épültek ki. Az Árpád-kor végi pusztásodási korszak a XIV. század elejéig vagy közepéig tart, ekkor kezdődik a településhálózat újabb kiépülése és kiteljesedése. A tatárjárásnak ebben a folyamatban gyorsító szerepe volt. A késő középkori településhálózat kialakulásánál birtoktörténeti tényezők is hatottak. Ismét a kun szállásvidéket kell említenünk, amelynek hatalmas területe az írott forrásokban a XIV. század végéig csaknem teljesen fehér foltként jelentkezik. Köztudomású, hogy a kunok elsősorban királyi birtokokon és olyan magánbirtokokon telepedtek le, amelyek haszonélvezeti jogokkal - halászóhelyekkel, erdőkkel - nem rendelkeztek, de más földesúri és egyházi birtokokon nem szánhattak meg. A kun szállásterület tehát nagyjából kijelöli a korábbi királyi birtokok kiterjedését. Tanulságos, hogy ahol folyamatosan jelentős köznemesi birtoklással számolhatunk, mint pl. Bács vármegyében, Fejér vármegye Duna-Tisza közi solti részein, Pest vármegyében, a kun szállásterület is véget ér. A kun szállások és a magyar magánföldesúri birtokok érintkezésénél tapasztalhatók birtokháborítások, ilyen esetről tudunk egy 1341-ben kelt oklevélből, mely szerint a Bodrog megyei Borsód falu határát és a körülötte lévő öt pusztát a környéken megszálló kunok a birtokos Becsei Töttös tiltása ellenére is használták. Ennek ellenkezője is előfordul. Szeged királyi város a XV. század második felében a kunok rovására terjeszkedett: 1462-ben legeltetési jogot szerzett az elnéptelenedett Asszonyszállására és más kun pusztákra, 1473-ban a szomszédos kun szállások összes földjeire, ami ellen a Halasszékhez tartozó kunok kapitányai hiába tiltakoztak. A királyi birtokokon megszálló kunok kapitányai közül egyeseknek sikerült királyi adományozás révén nemesi birtokjogot nyerni szerzeményükre. (1353-ban Karla fia István fia János kun így tett szert Ágasegyházára, 1354-ben Bőcsör fia Péter kun, valamint fiai és unokatestvérei Szentkirály és Mindszent falu birtokába jutottak). Az ilyen birtokok a későbbiekben rendszerint nem kerültek be a kun székek szervezetébe. A királyi vármegye a XIII. században bomlásnak indult. A XIV. század elején ugyan még nyoma van a királyi várszervezet meglétének, ugyanebben az időben azonban a köznemesi szervezkedésen alapuló nemesi vármegye működésére is vannak már adataink. A köznemesi birtokok Bodrog, Csongrád és Fejér megyében a Duna, illetve a 37
