Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Wicker Erika: Rácok a Duna-Tisza közén a XVI–XVII. században
írásos adatok alapján az óalraási falu lakosainak száma a XVII. században folyamatosan csökkent, s az 1699-i összeírás már nem találja a falut a lakott helyek között. A háborús események miatt elmenekült - talán nemcsak almási, hanem környékbeli falvakból származó - lakosság maradéka és új betelepülők 1719-ben nem költöznek vissza az óalmási részre, hanem attól kb. 4 km-re, a mai Bácsalmás helyén új falut alapítanak. S bár az új faluban több temető is volt, valamilyen oknál fogva a távol fekvő óalmási temetőbe is tovább temetkeznek. Elképzelhető, hogy csak a délszláv származásúak, ahogy ezt az 1790-ben utolsóként ide temetett kisgyermek délszláv hangzású neve is sugallhatja.16 TOVÁBBI XVI-XVII. SZÁZADI DÉLSZLÁV LELŐHELYEK A hódoltság kori délszlávok kutatása ma még lényegében a kezdeteknél tart, hiszen alig néhány temetőt sikerült eddig e körhöz kapcsolni. Bizonyos azonban, hogy a lelőhelyek száma tovább növelhető. Ennek érdekében:- Pontosan meg kell határozni a temetkezési szokások és a leletanyag azon együttesen jelentkező jellegzetességeit, melyek csak (vagy elsősorban) a hódoltság kori délszlávokhoz köthetők, azaz az eddig ismert XVI-XVII. századi délszláv temetők közös jellemzői. így a múzeumi gyűjtemények középkori (esetleg meghatározatlan korú) anyagában elhatárolhatók az eddig pontosan meg nem határozott leletegyüttesek.- Meg kell vizsgálni, hogy a korszak írott forrásai alapján mely települések köthetők biztosan délszlávokhoz. Egy 1543-as érseki dézsmalajstrom elszlávosított nevei alapján a rácok a Duna-Tisza közén az alábbi falvakban laktak: Veresegyháza, Sebesegyháza, Zombor, Pálegyháza, Szegedegyháza, Vastorok és Péterrév. 1572-ben megtalálhatók Kelebián, Tompán, Ludason, Borsosban, Mátyusházán, Mélykúton, Ivánka-pusztán, később Titelben és Zentán.'7 E települések egy részének neve szerepel abban a két szerződésben is, melyet - Pálffy Miklósnak hűséget fogadva18 - az alábbi falvak rác lakosai írtak alá 1598-ban: Aranyas, Baja Borsód, Kachmár, Kispatalom, Körtvélyes, Legyen, Madaras, Monostor, Nagygeöricz, Nagypatalom, Sár, Sebesegyház, Tataház, Újváros, Vámtelek, Vaskút és Zombat (1. szerződés), továbbá Jankó, Iwanka, Mada, Szent Pál, Rema, Borott, Temerdekhatt, Szent Iwuan, Kwmbaya, Szenttes, Toothat, Kotokhat, Arokhat, Biked, Halimas, Side, Mattéhoz, Sekesegihaz, Keleb, 16 HORVÁTH Zoltán- SÖVÉNY Mihály- SZÉNÁSINÉ Harton Edit 1999 17 UNYI Bernárdin 1947 58. 18 A szerződések szövegét ld. TAKÁTS Sándor 1903 535-536. A bécsi Hofkammer Archívban őrzött eredeti iratok fénymásolatához Dr. Sövény Mihály szívességéből jutottam. A szerződések tartalmát illetően sokáig tartotta magát Takáts Sándor elképzelése, mely szerint a felsorolt települések lakói Pálffy Miklós nyomására Esztergom vidékére költöztek volna. Ennek nemcsak az óalmási temető folytonossága mond ellent, de az újabb - a két oklevél szövegét másként értelmező - történeti kutatások eredményei is. Szakály Ferenc szerint: „ Hogy a hódoltság déli részén elő rácok se érezzék magukat kivételezettnek - vagy főleg - a magyar uraktól függetlennek, Pálffy Miklós először tárgyalások útján igyekezett őket adózásra bírni. Miután azonban belátta, hogy ’ezeknek maguktartása ... több az engedetlenségnél’, s a szép szóval semmire sem megy. néhányszor rájuk küldte hajdúit és huszárjait, s alaposan megdúlatta őket. Mivel azonban ez sem hatott, ismét tárgyalásokhoz folyamodott: magához csalogatott néhányat az ifjabbja közül, s azok révén hajlította engedelmességre őket. Végül sikerült elérni, hogy 3 7 Bács és Csongrád megyei rác falu - ekkor lakóhelyeikről ismeretlen helyre, nyilván a hódoltság felsőbb részeire vetődött - lakói reverzálisokat adjanak magukról, amelyekben vállalták, hogy - 'az míg az fölülről megnevezett falukra haza épülhetünk és haza mehetünk’ a házasok másfél, a nőtlenek pedig I-I forintot fizetnek magyar részre. Kötelezték magukat, hogy amikor eredeti lakóhelyeikre visszaszállhatnak ’minden törvény szerint való adóra és szolgálatra ’ ráállanak. Ha pedig e fogadásukat megszegnék, elpusztíthatják őket. ” SZAKÁLY Ferenc 1981 147. 153
