Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Merk Zsuzsa: Telepítések a Bácskában (1919–1945)
rültek vissza, míg a Délvidék magyar lakossága nem haladta meg a 37%-ot. A magyarok számarányának csökkenését eredményezte a királyi Jugoszlávia telepítési politikája, mely az etnikai arányok megváltoztatására törekedve nagyarányú telepítéseket hajtott végre a két világháború között, melyeknek alapja a földbirtokviszonyok megváltoztatása volt.3 A jugoszláv földreform 1919-ben vette kezdetét. Ezt követően sorozatosan adtak ki- elsősorban a szláv népességnek kedvező - törvényeket, rendeleteket, melyeket 1933- ban foglaltak egységes szerkezetbe. Földreform céljára minden földbirtokból - legyen az magánszemélyé, pénzintézeté vagy egyházaké - az 521 kát. holdon (300 hektár) felüli területet igénybe lehetett venni. A földbirtok-politikai célokra kisajátított földterület (kb. 192 000 kát. hold) elsősorban magyar, illetve nem szláv - német, zsidó - birtokosoktól vették el, s államim szlávoknak, főként szerbeknek adták.4 A földhöz juttatás különböző csoportok szerint történt, ami a földterület nagyságát határozta meg, valamint azt is, hogy kellett-e vételárat fizetni a juttatott földért. Ezen csoportok közül az ún. dobrovoljácok kivételezett helyzetben voltak. Földjuttatásukat úgy oldotta meg a jugoszláv állam, hogy 62 új, kisebb-nagyobb falut (zárt telepet) hoztak létre - a volt Bács-Bodrog megyei, valamint a baranyai területen, s ezekbe telepítették le az első világháború szerb önkénteseit. Földhöz juttatták, megjutalmazták őket, emellett növelték a szerb lakosság számát a Jugoszláviához került területen.5 A Délvidék visszafoglalása után, 1941. július 15-én kiadott miniszterelnöki rendelet értelmében „a jugoszláv földbirtok-politikai jogszabályok alapján kisajátított ingatlanok- tekintet nélkül arra, hogy időközben kinek a tulajdonába kerültek - az 1941. évi április hó 15. napjával kezdődő hatállyal a magyar államra szálltak át avégből, hogy megfelelő új juttatásokkal a földbirtok-politikai jogszabályok végrehajtása során beállott egyenlőtlenségek és méltánytalanságok kiküszöböltessenek és további földbirtok-politikai célok megvalósíttassanak”.6 Az állam tulajdonába került kb. 192 000 kát. hold területből elsősorban a délvidék harcokban hősi halált haltak hozzátartozóit, illetve a megrokkantakat, a kitüntetetteket, a vitézi rend tagjait, valamint az őslakosokat és a hazatelepített magyarokat kellett a rendelet értelmében földhöz juttatni.7 A magyar kormány a jugoszláv földbirtok-politikai rendezés felszámolásának ügyét a külföldi magyarok hazatelepítésével kapcsolta össze, s úgy döntött már 1941 májusában, hogy a 62 zárt telepes községet (dobrovoljác falut) az azokhoz tartozó kb. 53 000 kát. hold területtel együtt a Külföldi Magyarokat Letelepítő Kormánybiztosság hatáskörébe utalja. A fennmaradó kb. 140 000 kát. hold juttatását a Földművelésügyi Minisztériumnak kellett elvégeznie.8 A rendeletek értelmében a külföldről telepítetteket (bukovinai székelyek, moldvai csángók, horvátországi, boszniai magyarok, első világháborús, Szovjetunióban élő magyarok) a dobrovoljác községekben, a telepítési kormánybiztosság hatáskörébe rendelt földterületekből; az ún. „anyaországi”, illetve a délvidéki földigénylőket pedig a 3 A. SAJTI Enikő 1984., 1987. 16-17. 4 Magyar Országos Levéltár, a Földművelésügyi Minisztérium iratai (a továbbiakban OL FM ) K 184-1941- 137-116414. 5 OLFMK 184-1941-137-116414.; MERK Zsuzsa 1995., BÁRTH János 1995. 19-23. 6 A visszafoglalt délvidéki területeken végrehajtott földbirtokrendezéssel kapcsolatos kérdések tárgyában kiadott 5280/ME. 1941. számú rendelet. 7 5280/ME. 1941. sz. rendelet 4.§.(1). 8 A. SAJTI Enikő 1987. 65. 140
