Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Romsics Imre: Egy pásztorcsalád vándorlása a Kalocsai Sárközben
visszaköltözhetett szülőfalujába, Miskére? De miért tartózkodhatott 1892 telének végén Sükösdön? Hatodik gyermekének halálát 1892. február 5-én jegyezték be a sükösdi anyakönyvbe. Lakhelyként elhunyt férje testvérének lakását (Sükösd 774.) jegyezték be, de miskei juhászként azonosították. Bartek Borbála farsangolni járt a sükösdi rokonoknál? Vagy talán juhászként gondoskodnia kellett az árván maradt gyerekekről? Az bizonyos, hogy Mihály családja már nem költözött el Sükösdről, még a juhászkodással is felhagyott. Borbála lányának 1907. október 20-i születésekor már napszámosként tüntették föl az anyakönyvben. Az 1871-ben született Károly általunk ismeretlen helyen és időben vette el a keceli származásúnak írt Vörösváczki Veronikát. Az bizonyos, hogy a XX. század elején Sükösdön éltek, ahol két lányuk született, Veronika (1901) és Julianna (1903). A legkisebb testvér Mihály (1848-1920), aki 1876. november 15-én vette feleségül Sükösdön a helybeli Kincses Katalint. Három fiuk és három lányuk született. A számtalan anyakönyvi bejegyzés ellenére nem követhető a család migrációja, hiszen minden alkalommal belterületi lakást írtak az anyakönyvekbe. Egyetlen kivételt találtunk csak, amikor Julianna lányuk 1892. szeptember 13-i halálakor megjegyezték a Sükösd 774. házszámú származási hely mellett, hogy a Bogyiszlói szálláson laknak. Úgy látszik, hogy rendszeres lakói voltak Sükösdnek, csak a környező legelőket hasznosították, távoli legelőkre nem költöztek el. Azt viszont nem tudjuk, hogyan került Sükösdre Mihály. Azt sem tudjuk, hogy miért emlegetik következetesen felsőszentiváninak, amikor a család többi tagjánál ez sosem került elő. Lehetséges, hogy a legkisebb gyerek elkerült valamelyik - egyelőre ismeretlen - nagybácsihoz, nagynénihez örökösnek, mint ahogy a család történetében később is akadt ilyen? Bizunk abban, hogy ez a probléma a későbbi kérdésfeltevéseink kulcsa lehet. Az bizonyos, hogy Bényi Mihály családja és összes leszármazottja megmaradt Sükösdön. A középső fiú, az 1840 tájékán született István kiscsaládja lett a legterebélyesebb, az ő utódai ma is nagy számban élnek Kalocsa környékén. 1871. október 26-án Kecelen kötött házasságot Nohska Juliannával.27 A házassági anyakönyv Halomot jegyezte be lakhelyül, ami azért fölöttébb érdekes, mert ebben az időszakban Lukács és István is halomi lakos volt, az oda költöző édesapa viszont 1866. július 28-án Negyvenszálláson halt meg, s másnap Kalocsán temették el. Bényi István és Nohska Julianna házasságából két gyermek született János (1875-1939) és Mihály. Mihály születésének helyét nem ismerjük. Nagy Juliannával kötött házassága után Negyvenszállásra költözött. Ő is juhász volt. Talán nagyapja nyomdokain haladva vándorolt szolgálati helyére? Bényi István és Nohska Julianna gyermekeit keceli származásúnak írják az anyakönyvek, de valószínűleg keveset tartózkodhattak a feleség szülőhelyén. János gyermekük 1875. március 14-én, Csornán született. Keresztelni viszont Kecelre vitték, ahol március 16- án vette föl a szentséget. Bényi János 1901. október 22-én Homokmégyen vette feleségül a császártöltési származású Antóni Juliannát. Mindketten Csillagos pusztán laktak, s ott alapítottak családot. Hat gyermekük született: Julianna, János (1908-1990), Mária, Antal, István és Péter. Bényi János 1939. január 6-án Alsómégyen halt meg. Az iíjabb Bényi János is tovább vitte ősei foglalkozását, ő az alanya jelen tanulmányunknak. 1908. augusztus 1-én Alsómégyen született. Szülei pólyában vitték a halasi határban lévő Debeákra. Édesapját hamarosan elvitték a háborúba, ezért eladták a gazdálkodási eszközöket és visszaköltöztek a Homokmégy határában lévő Topolicára, majd 1915-ben ismételten Alsómégyre. 1926-ban 27 A Nohska család új beköltöző Kecelen - Ld.: IVÁN László 1984. 1064. 119
