Bárth János (szerk.): Ezer év a Duna-Tisza közén - A kecskeméti Katona József Múzeum Közleményei 10. (Kecskemét, 2001)
Korreferátumok–Közlemények - Romsics Imre: Egy pásztorcsalád vándorlása a Kalocsai Sárközben
Az 1941-es tagosításig a kiskecskemégyi pusztagazdától lehetett kibérelni az un. Szobátokat. A Homokmégy és Kiskecskemégy között elterülő Föktűi fődek nevű határrész volt a Szabál. Három részre osztották ezt a határrészt, s kizárólag nyomáskényszerben művelhették.16 17 Megmaradásának valószínű oka ezen határrész legelőhiánya volt. A hagyományosan nagyszámú állat eltartását így lehetett biztosítani. Az ugarnak maradó táblát ősszel bérelhették ki a juhászok. A tállát a gazdák marhái és disznói legelték. Az árverés a kiskecskemégyi kocsmában zajlott. A tagosítás után megváltozott a gazdálkodás rendszere, ezért megszűnt a lehetősége a valamikori jó minőségű, nagy területű őszi, ugar-legelő bérletének. Az ugar Nagyon jó legelők az ugarok. A nagyobb földterületet birtokló gazdák még az 1950- es években is tartottak ugart.'1 A kizöldülő ugart hívták mezőnek, amely jelentés átvándorolt a jó minőségű legelők megnevezésére. Az ugarokat június 9-10-ig lehetett járatni, mert ekkor fölugarolték. Az időjárás függvényében változott az ugarok eltartó képessége. Átlagos években fél holdat számítottak egy birkára. A bérleti díj a minőségtől függően 5-8 kg bárányhold volt. Amíg találtak ugart, addig a székeseket nem legeltették. A tarló Aratás után a tallókal járatták, amiért nem kellett fizetni, de tarthatták a gazda birkáit, vagy némi sajtot adtak cserébe. Trágyáért legelőt vagy tarlót adtak a gazdák. A zabszéna kaszálása után is kihajtott a föld, az volt az egyik legjobb legelő. A kukoricaföldeket tavasszal szántották, így ezek tarlóját is járathatták. Vizesen nem lehetett rámenni a földre, azt egyetlen gazda sem szerette. A tarlókban tisztösfü, vadhere, folyár és muhar nőtt. Akó még nem szántották agyon a fődet - mondta Bényi János. Egyesek csak 3 ujjnyi mélyen szántottak, ezek a következőt mondták: Aha, nem len kő keresni az istent, hanem fönt. Ahogy a juhok meglegelték, megjavult a mező. A völgyekben gyöp is nőtt. A székes Ha végképp nem találtak legelőt, csak akkor hajtottak a székese.kre. Ezeket is bérelni kellett. Minőségük nagyon változó volt. A homokmégyi székesért 8-10 kg 16 A háromnyomásos rendszer működéséről lásd BELLON Tibor 1965. 17 Bényi János 1926. szeptember 30. - 1945. szeptember 30. között Körmére szegődött juhásznak majd számadónak Baka (Romsics) Ignáchoz, aki körmei szántóit három nyomásban művelte: 1. rész: kukorica és ugar 2. rész: búza 3. rész: zab és árpa. Kukoricát keveset vetettek, csak amennyit a cselédek és a részesek bére megkívánt. Ennek következtében jelentős területű ugart tartottak. Ezen jártak az otthon tartott tehenek, a disznók és a fejősbirkák: én árú fejtem a birkákat, akó vót ám tej - mondta Bényi János. A nagy földbirtok lehetővé tette a nyomáskényszer nélküli használatot. Polgárdin és Ugrócin közel 400 kát. hold legelő volt, de a család nagyméretű állattartása mégis igényelte az ugarokat. Bakáéknál a gabonával együtt vetettek nyúlszopika herét, amely az aratás után megnőtt. A nyúlszopikát nem lehetett agyonetetni, de a bárányok és a marhák jót legeltek benne. Egy évig ugarként tartották a földet, majd a kővetkező évben learatták a nyúlszopikát, s azután újból búzát vetettek bele. 1945-ig maradt meg ez a háromnyomásos rendszer. A Kalocsa környéki nyomásrendszer történetéről lásd BÁRTH János 1975. 61-66. A kiskecskemégyi szabál 114
